Pilistől a Budai-hegységig

Novemberben jobbára a Pilisben jártam, számomra kevésbé ismert szakaszokon is. Néha más tervezte az utat, néha én.
Ebben a túrában a kettőt ötvöztem; kicsit tágítani a szokásos úti célokon, kicsit letérni a jelzett utakról (épp ezért ajánlott a biztos térképismeret és/vagy kézi navigációs készülék).

Hosszra egy kellemes 25 km körül terveztem, hiszen a késő őszi nappalok még a téli napfordulóig bőven rövidülnek.

Az egész hangulatát megdobta a környéket puhán betakaró, lustán úszó ködfelhő, ami fölé csak maroknyi alkalommal láttam, ahol a dombok kíváncsi feje kiszúrta a lassan gomolygó takaró sűrű szövetét.

Túrabeszámoló

Szöveges leírás

A kiindulópont Piliscsaba vasútállomás, ami a Nyugati vonaláról könnyen megközelíthető (míg autóval érkezők a solymári célból könnyedén visszautazhatnak ide). Innen egyből a kék háromszögre lépve eredünk felfelé, északkeletre. A jelet egészen a nagy-kopasz-hegyi Dévényi Antal-kilátóig követjük. A Budai- és Visegrádi-hegységre és Pilisre vetülő csodás körpanorámáért azonban megdolgoztatja a táj a túrázót, két kilométer alatt úgy 200 méter szintemelkedést gyűrünk le.

Innen a kék, majd a sárga körjelzésre térünk át. Elérve a Posta-rétet – ahol pihenő padjai felett magasodó fákon csuszkák csúszkáltak – először fogjuk utunkat jelzés nélküli úton folytatni, délkeletnek a Homok-hegy felé.

Ottjártamkor dér és sűrűsödő köd miatt, mintha tejüvegen át szemléltem volna a tájat. Nagyjából másfél kilométer után visszatérünk a pirosra és élesen dél felé vesszük az irányt.

(Megjegyzés. Néhány száz méter után, ahol a sárga négyzet és a piros keresztezi egymást található egy esőbeálló, legfeljebb négy főnek pompásan alkalmas egy kényelmes kávézásra, én legalábbis itt főztem egyet. De érdekessége nem csak ebben rejlik, innen keletre számos ösvény indul, melyeket később mindenképp szeretnék felfedezni, itt található ugyanis a Sas-, Vércse- és Sólyom-szikla is. Frissítés: megtettem.)

Következő szép állomás a Zajnát-hegyek egyik legmagasabb csúcsaként ismert Vörös-hegy, ahonnan elvileg gyönyörű kilátás fogadja a lelkes turistát. Mivel a maga 369 métere nem tűnt elég magasnak a ködből való kikandikáláshoz, így nekem ez most kimaradt.
Ennek ellenére nem csalódtam s ereszkedtem tovább a dolomitok narancsán a Kopár Csárda felé a piroson.

A kiránduló jogosan teszi fel a kérdést, miért élnek fenyvesek ilyen relatív alacsony tengerszinten?

A térség eredeti vegetációja (molyhos) tölgyes, karsztbokorerdő lehetett, amelyet azonban a 18. századra teljesen kitermeltek és a lekopaszodó területet legelőként hasznosították. A talajerózió mértéke idővel lehetetlenné tette természetes regenerációt. A folyamatot az előző évszázad elejétől közepéig több lépcsőben igyekeztek megfordítani a környéken, javarészt feketefenyő telepítésével. A rövidtávú cél a talajpusztulás megállítása, a hosszú pedig az eredeti fajok visszatelepítése, ennek megfelelően errefelé a fenyvesek és tölgyesek sokszor váltják egymást.

A Kopár-hágót átlépve átérünk a Budai-hegységbe. Átkelve a 10-es autóúton úgy délkeletnek letérünk a pirosról a Pilisvörösvár legnyugatibb pontján elhelyezkedő Alsórét közön délnek haladva.
Itt egy újabb ékes példája mutatkozott annak, hogy túrák alatt miért tartok jobban (kóbor) kutyáktól, egy kuvasz csaholva rohant a kerítés mentén, ami egyszer csak elfogyott.

Innen délre fordulva először a fokozottan védett terület határán haladunk egészen addig, amíg rácsatlakozhatunk a zöld tanösvényre a Jági-tóig, ahol aztán be is lépünk területére.

Figyelem, a fokozottan védett területen csak külön engedéllyel térhetünk le a tanösvényekről, turistautakról (a linken ezt meg is igényelhetjük)

Néhány száz méterre újra a pirosra lépünk, de amint az délkeletnek fordul mi letérünk róla, felhajtva a kerítésen a kaput átmászunk a kerítésen és jelöletlen úton megyünk az Ördögtorony felé, ami a képen egy krokodil könnyedségével ugrik ki a fenyvessel bőven körbevett képzelt vízből.

A terep itt meglehetősen technikássá válik, valóban másznunk kell (hirtelen emelkedők a Jági-tó ~250 méteres magasságától négy kilométer alatt a Nagy-Szénásig 550 méteres szintjéig), gyökerek (most kivételesen épp szó szerint) és töredező sziklák mindenütt, de a látvány kárpótol.
A nyújtózó fenyőfák, a köves terep és a köd számomra különösen kedvessé tette a gerinctúrát.

Ha időnk, erőnlétünk engedi nézzük meg az északnyugatra lévő Iváni-hegyet is.

Miután kicsodálkoztam magamat, kaptattam fölfelé tovább a jelöletlenen délnek, amíg elértem a kéket.

Ugyan a párás őszi erdő páratlan, mégis örömöt lopott a szívembe, hogy a Nagy-Szénásról a bolyhos ködpaplan fölé láthattam a verőfényes napsütésben.

Ha megközelítőleg 16 km után rövidítenénk, innen könnyen megtehetjük. Opcióink:

1. Piroson bejuthatunk Nagykovácsiba és a községházától busszal visszautazhatunk a fővárosba.
2. Ha kicsit még mennénk, a kéken majd a kék háromszögön érjük el a Zsíros-hegyet (ugyan kihagyható, egy korábbi túrabeszámolóm meggyőz miért ne tedd). Innen délnyugat felé fordulva a zöldön hamarosan beérünk a falu községházához.
3. Amennyiben még mindig nem elég, akkor innen keletnek folytassuk az utunkat a zöldön, majd a zöld négyzeten és Solymár vasútállomásához érünk.

Akik az egész túrát teljesítenék a Zsíros-hegytől előbb a kéken, majd a sárgán haladjanak tovább. Az anyatermészet elismerésképp lejtővel és megunhatatlan köddel ajándékozott meg, bár cserébe a táj is veszített érdekességéből.
Elérve Solymár határát óhatatlanul visszaerőszakolja magát a civilizáció kakofóniája és valósága, de itt a következő látnivaló is, a Paprikás-patak.

Elérve a rétet váltunk a kék Mária Útra, amit előbb keletnek, majd északnak követve beérünk Solymár vasútállomására, a célba. Opcionálisan meglátogatható a Mátyás-dombon található Solymári vár belépő fejében.

Letöltés → térkép, GPS-track, itiner

→ táv: 25.10 km
→ szintemelkedés: 740 m
→ lejtés: 837 m
Az útvonal megtekinthető, .gpx fájlként letölthető a turistautakról (link).

Piliscsaba vasútállomás (kék háromszög) → Dévényi Antal-kilátó [Nagy-Kopasz-hegy] (kék, majd sárga körséta jelzés) → Posta-rét (jelzés nélküli) → Homok-hegy (jelzés nélküli, később piros) → Vörös-hegy (piros) → Kopár Csárda / Kopár-hágó (piros) → Pilisvörösvár (jelöletlen, majd zöld tanösvény) → zöld turistajelzés → Jági-tó (piros, majd jelöletlen) → Ördögtorony (jelöletlen, majd kék) → Nagy-Szénás (kék) → Zsíros-hegy (kék, majd kék háromszög és kék újra → Paprikás-patak (sárga, kék Mária Út) → Solymár vasútállomás

Hírdetés