Alapvetően nem szeretem az évértékelőket, sem a fogadalmakat, yet, here we are.
2019
Kiváló évként vonul be az emlékeimbe. Soha ennyi időt nem töltöttem a természetben,
sőt, sikeresen elértem a márciusban kitűzött célt, 1000 km letúrázását.
Valójában kicsivel több is sikerült; egészen pontosan 1,064.05 km 33,055.00 méter szinttel.


További statisztikával senkit sem untatnék. Nagy csalódásomra még mindig google sheetben kell jegyeznem a túráimat, illetve tervezni az éves célokat (mit az állatoknak), mivel Strava pro változatban is kizárólag a futás/biciklizés mozgástípust képest kezelni (What a fockin disappointment)
.
Elsősorban magam szórakoztatására, ezúttal saját domain alatt, újraindítottam a honlapot. Írtam néhány túrabeszámolót, cikket, amikre büszke vagyok; lábbelikről, kávézásról, hátizsákról, mentális és fizikai felkészülésről.
Pörgessétek vissza akár az egész évet, nem sok bejegyzést osztottam meg.
Közhelyek húrjait pengetve, a tájat és az ösvényeket róva, tavaly sokat tanultam magamról, a természetről, az ország határán belül ugyan, de egyre távolabbra utaztam túrázni, aludtam bakancsos szállásokon, éjszakáztam kilátóban, hivatalosan is elkezdtem az Országos Kéktúrát, rengeteget főztem a szabadban; literszámra a kávét, sütöttem számos hamburgert, tucat tojást és több csirkemellet.
Legfőképp azonban rengeteg élményt gyűjtöttem.
Szavazatotok alapján a főzés helyett a tájképfotók kaptak nagyobb hangsúly és velem együtt ti is nagyon kedvelitek Börzsönyt és a Kőszegi-hegységet.

Akit érdekelne, legfelső sorban balról jobbra haladva: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9.
2020
Az idei évre a tégy meg 1,000 km-t típusú elhatározásnál egy fokkal körmönfontabbat szeretnék. Szóval mik a terveim idénre?
→ 1,000 km táv megtartása, esetlegesen növelése
→ többet aludni szabadban (tavasz közepére eldönteni a mikéntet – sátor, ponyva esetleg függőágy? – segítsetek)
→ legalább havi egyszer kulcsosház/erdei szállás látogatása
→ külföldi túrák beiktatása (egy lefoglalva, többi tervezése)
→ több alkalommal vinni barátokat, csoportot (idén is az egyik legnagyobb örömként könyveltem el, amikor másokkal megoszthattam a természet élményét)
→ rendszeresen vezetni a tapasztalatokat a túranoteszbe (menő kis moleskine lapjaira)
→ havi egy-két posztot kitenni a honlapra