Ez a körtúra a nagykovácsi Községházánál kezdődik, ide is ér vissza. Hűvösvölgyből felszállva a 63-as buszra, a buszmegálló egyszerűen megközelíthető.
Ha egy rövid, családi túrára mennénk érdemes ellátogatnunk ide.
→ Táv: 11,01 km, emelkedés: 269 m, lejtés: 272 m.
→ Nehézség: a túra néhány kaptatót leszámítva néhány óra alatt könnyen teljesíthető.
A buszról leszállva rögvest kövessük a piros jelzést. Műúton, takaros házak közt kaptatunk északra, majd észak-nyugatra és hozzávetőleg másfél kilométer után a Nagy-Szénás fokozottan védett területére jutunk (innen az első állomásig követhetjük a Nagy-Szénás tanösvényt is).
A Szénás-hegycsoport fokozottan védett minősége nem véletlen; számos faj otthona, tölgyesekbe bükk, hárs és kőris vegyül, illetve bokorerdők és sziklagyepek festik zöldre a dolomitok zordját. Köztük igazán fontos a májusban virágzó pilisi len, mely a világon egyedül itt él. A tényt az Európa Tanács 1995-ben Európa Diploma adományozásával ismerte el.
Fauna szempontjából a gerinctelen a jelentős, leghíresebb pedig a fűrészlábú szöcske.
A piros jelzésről nyugati irányba térünk le a kékre, így egy meredek emelkedő után a Nagy-Szénás csúcsán járunk.
A körpanoráma mellett szembetűnik kopársága, mely természetesen legalább részben emberi kéz műve, mivel a tarvágások után az elmosott talaj nem nyújtott elegendő lehetőséget a fás szárú növényzet megtelepedéséhez.
Ha északi irányba állunk be, láthatjuk a Pilis- és a Visegrádi-hegység vonulatait, sőt igazán tiszta időben túlláthatunk a Kevélyeken is egészen a Mátráig. Keleti irányba fordulva utunk folytatása és Budai-hegység fővárosi csúcsai is látóterünkbe kerülnek. Ha déli irányban túlnézünk a falun, a testvércsúcsot, a Nagy-Kopaszt látjuk, míg nyugatra vetve tekintetünket a Szénások folytatását, a Kutya-hegyet.
Ha kinézelődtünk magunkat, ereszkedjünk le a kéken a nagy-szénási menedékház emlékművéhez. 1926-ban épült és pezsgő népszerűségnek örvendett egészen a II. világháborút követő államosításáig, melynek eredményeképp az állapota olyannyira romlott, hogy a a hetvenes évek végén elbontották. A szebb időkre egy emlékfal- és kő hívja fel a túrázok figyelmét.
Utunkat a kéken keleti, majd dél-keleti irányba folytatjuk. Amikor is a jelzés eléri a település határát néhány száz méteren belül, az adótoronytól bal kézre, a Felső-Zsíros-hegynél kialakított pihenőben, fenyvesekkel körbevéve padokra ülve elfogyaszthatjuk a magunkkal hozott elemózsiát.
Felkerekedve, még mindig a kéket követve, úgy 800 méter után érdemes 90 fokban balra fordulva letérni az útról, hogy megtekintsük az egykori drótkötélpályát, mely a pilisi szénbányászatot segítette 1950-től 19 éven keresztül.
Következő állomásunk kedvéért itt áttérünk az OKT-ról a kék háromszögre, ez vezet ugyanis az Alsó-Zsíros-hegyre és a Sziklás-hegyre.
A Zsíros-hegy erdősítése az 1930-as években kezdődött melynek hatására mára a dolomitok köves fehérét sűrű fenyvesek színesítik. A murvás-sziklás bércről mégis remek kilátásba gyönyörködhetünk a Pilisvörösvári-árok felé. Szemben, Pilisszántón túl a Boldog Özséb-kilátós Pilis-tető terpeszkedik, nyugatra Gerecse rögei láthatóak, míg észak-keletre a Kevélyek hívják fel magukra a figyelmet.
Visszatérünk a kékre és ha kedvünk tartja pecsételhetünk a Kéktúra Zsíros-hegyi állomásánál (OKTPH_67_1). Az OKT-t egészen addig követjük míg az a M szimbólummal jelzett Mária Útba nem torkollik. Ez hamarosan már Nagykovácsi utcáit járja és ezen érünk be a célba is.
Letöltés → itiner, GPS-track
Az útvonal letölthető.
Bálint túrázik 