Fokozottan védett területek látogatása

Aki követi a hírlevelet értesült, hogy egy ideje igyekszem tisztázni miképp szabad védett területekre belépni. Mivel puszta kereséssel nem igazán találtam kézzelfogható információt, felvettem a kesztyűt.
Először abban bíztam, hogy a Kormányablakon talált információ naprakész lesz.

“Amennyiben az ügyfél fokozottan védett területre kíván belépni – a jelzett turistautak és tanösvények kivételével -, a területileg illetékes megyei kormányhivatal megyeszékhely szerinti járási hivatalához (kivétel: Pest Megyei Kormányhivatal Érdi Járási Hivatala) kérelmet szükséges benyújtania.”

Ezen túl végigolvasva az oldalt az ügymenet korántsem tűnt kidolgozottnak, illetve bevallom törvényeket, rendeleteket sem szerettem volna olvasni, értelmezni. Röviden közérthető választ szerettem volna.

Az ügymenet leírása következik, de ígérem kiemelem a lényeget is.

Lecseréljük-e a futócipőt az ajánlott 800 kilométer után?

Anno én magam is megírtam, hogy az internetes konklúzió a cipők lecserélését, függően a tereptől, testalkattól, hordott párok számától 400-600 mérföld (azaz 645-965 kilométer) után javasolja. Néha a konkrétabb 500-at (800-at értelmezhető mértékegységben) jelentik ki.
Ugyanakkor mindig is furdalt a kíváncsiság, valós elavulásról vagy csak vásárlásgenerálásról van szó?

Tapasztalataim alapján a ~800 kilométer túrázással is kikezdi a cipőt.

Most végre sikerült egy márka azonos típusú cipőjéből egy kiszolgáltat* és egy teljesen használatlant összehasonlítanom.

Az elhasználódás mértéke

Általánosságban elmondhatom, hogy amíg az új párat nem vettem ki a dobozból (black Friday miatt december eleje óta bújik ott), nem éreztem különösebben rossz állapotúnak a születésnapját nemrég ünneplő szürkét.

Pilistől a Budai-hegységig, kilátás a Sóder-hegyről, a Kis-Szénásról és az Iváni-hegyről

Szívemben örök versenyben áll a sűrű, sejtelmes bükkös és a mészköves, ligetes-füves fenyves. Jobbára változó ki áll az élen, általában az, ahol épp járok.

Folytatván a Pilis-Budai-hegység határvidékének bejárását, most az utóbbi táj kapott egy újabb esélyt a bizonyításra.

A rövidke, olykor azonban meredek túra kevésbé forgalmas, ámde csodálatosan tűleveles, sziklás és kilátós (sic) terepet ível át.

Túrabeszámoló

Szöveges leírás

A kiindulópont Piliscsaba vasútállomás. Dél felé a kék négyzeten haladva igyekszünk a kék felé. Amint utóbbi délnyugatnak fordul rövidesen váltunk a kék kálvária jelzésre, hogy megmásszuk a 14 stációt. Innen már igazán közel található a domboldalban lapuló Gomba-szikla. Az ácsolt megfigyelőponttól érdemes leereszkedni és körbejárni, a másik oldalról más arcát mutatja ugyanis, ki szívet, ki az égnek néző patát vél benne felfedezni.
Néhány lélegzetvételnyi időre terül a Szent Ferenc tisztás szép esőbeállóval. Végéig követve a jelzést eljutunk az Ördögoltár-szikláig, mely korábban látott testvéréhez hasonlóan szintén dolomitképződmény. Környéken a fenyőfák sokszor meghajolva, esetleg egynél több vezérággal nőnek, tovább fokozva a meseszerű hatást.

Ugyan a jelzett túraút itt megszűnik, érdemes északnak, majd nyugatnak tartani a Sóder-hegy felé. Tökéletes fenyves, az összes ujjamat megnyaltam.

Túraszendvics, kicsit másképp

Hosszú évekig, amikor a szendvicsről esett szó, mindig fiatalkorom fantáziátlan középszer próbálkozásai jutottak eszembe.

Ebből kifolyólag szinte minden lehető módon elhessegettem a lehetőséget, hogy túrázáshoz bármilyen formában is ilyet vigyek magammal. Az én kedves túraételem közé ugyanis az alaposan (például mogyoróvajjal) felturbózott zab tartozik, de erről majd egy másik alkalommal.
Ugyan ettem jó szendókat mostanság, de ez a barátnőm által összedobott megváltoztatta a szendvicsekkel ápolt eléggé elhanyagolt viszonyomat.

Serpenyő túrázáshoz, öntöttvastól a szénacélig

Aki egy kicsit jobban ismer tudhatja, hogy a serpenyők bizony a gyöngéim. Főleg az öntöttvasak. Számomra az ilyen anyagból készültek verhetetlenek. Sokoldalúságuk miatt gyakorlatilag süteménytől a vékony tésztájú pizzán át a húsig bármi elkészíthető bennük.
Reggelikhez például otthon naponta pörgetem őket – legyen az a klasszik bacon és tojás (utóbbi kvázi összes sütött formájában), a változatos quesadilla, édes/sós zabpalacsinta, mágikus naan és így tovább.

(Az öntöttvas, mint anyag önmagában egy külön bejegyzést érdemel. Az érdeklődőknek néhány angol nyelvű tartalom: a lifehacker cikk, ami anno engem is elindított az úton, egy ötperces gyorstalpaló Tasty videó vagy épp a felújításról szóló és természetesen végül a téma a rabbit hole-ja, a reddit castiron subreddit.)

Túrázáshoz is ilyenre váltottam, amikor az alumíniumról kezdtem megenni a teflont.

Mielőtt jobban belevetjük magunkat a dologba,

ez főzési módszer az egész élvezetével járó kompromisszumról szól, nem az ultrakönnyű megoldásokról

arra ugyanis mást használok.