Mivel túráim döntő része a fővároshoz északra, észak-nyugatra esik, így a barátokkal tervezett következőt szándékosan teljesen más irányba szerveztem.
A cél egy relatív rövid és laza, lehetőség szerint a jelzett utakon járó körtúra volt.
WordPress nem engedélyezi a Strava útvonal beágyazását, így képként osztom meg. 15.48 km, 650 m szintemelkedés.
Az autót Vörösmarty turistaház közelében parkoltuk le (buszmegálló is van a közelben), innen értük el Mátra-nyereghez, ahonnan felkaptattunk a Csór-hegy 730 méterére.
A háborgó tengerként hullámzó gerincet gyönyörű bükkös és kilátás tetőzi meg. Legszebb része talán a 699 méter magasra nyúló, irtásos Vércverés. Nevét a magyar folklórban keressük, a lúdvércek (vércek, lidércek) ártó alaktalan lények, amik tévútra, halálba vonzzák az ártatlanokat.
A legenda szerint a Parádi-medence környékét három ilyen lény uralta és a kilátás miatt ide fészkelték be magukat. Az emberek fohászát végül a Szűzanya hallgatta meg és leereszkedve elűzte az ártó szellemeket. Az eseménynek pedig a Vérverés név állít emléket.
Itt hosszabban időztünk, amit ajánlott is, hiszen tiszta ég alatt egészen a medencén túl akár a Bükkig, Tátráig is elláthatunk. Nem mellékesen az Országos Kékkör bélyegzője az információs tábla oszlopára rögzítve található.
Innen a következő a Nagy-Lápafő a vonulatán – amin három turistajelzés is tovahalad – Parádsasvár irányába néző panoráma megtekintése közben kapaszkodtunk fel Nagy-Lipótig, ahonnan a Kékes csúcsát is tökéletesen láthatjuk.
Innen már igazán közel található Galyatető és egyik fontos célunk, a Péter-hegyesén elhelyezkedő zavartalan körpanorámát kínáló, 2014-ben felújított, 13 méterrel megmagasított Galya-kilátó.
Mivel a látvány páratlan, meg sem kísérlem holmi telefonos fotókkal elrontani, menjetek el inkább.
Ekkor már bőven ebédidőre fordult az idő, Galyatetőt elhagyva kopogó szemekkel (főleg én) kerestük az optimális helyet tűzrakásra. Hamarosan találtunk egy tisztást bőséges száraz fenyővel és kövekkel, így igazán egyszerű dolgom volt a tűzgyújtással. Néhány perc előkészület után magasra is csaptak a lángok.
A közvetlenül a szikravetőzés előtt készült portrémat tehetséges Ferenczy Pál barátomnak köszönhetem, kövessétek instán. Közös túránkról is posztolt már két csoda klassz fotót.
A húst, kolbászt és a mályvacukrot már a parázson sütöttük meg. Ajánlom releváns fotóimat az instagramon.
Mielőtt kiértünk a Nyírjes-bércre, egy darabon még lenyűgöző fenyvesben sétáltunk. Régebben kevésbé szerettem ezeket a nyúlánk örökzöldeket, de mostanság a bükkösök mellett ezek lettek a kedvenc erdejeim.
Innen már egyébként kvázi elhanyagolható távolságra várja a túrázókat a Mátra-nyereg, ahonnan a kiindulási pontra visszatalálni gyerekjáték.
Összességében egy kellemes kis túra ez, rövid távval és kevés szintemelkedéssel, így a kevésbé gyakorlottaknak is szívesen ajánlom. Cserébe roppant szép tájon érezhetünk rá a túrázás ízére.