Az idei évre – a járvány előtt – azt is terveztem, hogy több éjszakát töltök a szabadban, illetve idénre feladva a külföldet elkezdtem kész hazai túrákat, vándorutakat gyűjteni.
A címét egyébként annyiban módosítanám, hogy inkább az első kétnapos túráról van szó, amikor jelentősebb távot szerettem volna mindkét napon teljesíteni, miközben minden szükséges felszerelést, ételt-italt magammal hordok és erdőben hajtom álomra fejem.
A bejegyzés csapongó fókusza inkább a felkészülésről (felszerelés összeállítása, hasznossága) és a mentális, fizikai terhelésről fog szólni,
mintsem a KDP Zirc-Eplény bakonyi szakaszának bemutatásáról.
Ha az ember maga elé veszi a térképet láthatja, hogy a hivatalos utat követve ez úgy 75 km, talán 1600-1700 méter szintemelkedéssel (pontos számokra nem emlékszem). Eredetileg az odvaskői esőbeállónál terveztem éjszakázni, viszont az internet felhívta a figyelmemet a Szár-hegyi kilátóra.
Megérte a kitérőt? Abszolút.
A hétvége eredménye a GPS-ben bízva valamivel több, mint 94 km lett 2000+ méter szintemelkedéssel, amit 5+ km/ó sebességgel abszolváltam.
Mit élveztem a legjobban?
Ismerem magam és a határaimat
Tisztában vagyok az mentális, fizikai erőnlétemmel; azaz tudtam mit és mennyit kell vinnem enni, inni, vagy milyen ruházat, derékalj, hálózsák biztosít kényelmes viseletet, relatív kényelmes és meleg alvást és természetesen mekkora távot tudok bejárni.
Derült elégedettséggel nyugtáztam, hogy izomzat szempontjából egyáltalán nem viselt meg a két nap, s bár korábban sérült bal térdem baj nélkül megugrotta a terhelést, az eddig kiválóan működő jobb némileg még most is tiltakozik. Feltételezem a fokozatosság elve sokat enyhített volna ezen, de az a gyengéknek való.
Bálint túrázik 