Pilistől a Budai-hegységig, kilátás a Sóder-hegyről, a Kis-Szénásról és az Iváni-hegyről

Szívemben örök versenyben áll a sűrű, sejtelmes bükkös és a mészköves, ligetes-füves fenyves. Jobbára változó ki áll az élen, általában az, ahol épp járok.

Folytatván a Pilis-Budai-hegység határvidékének bejárását, most az utóbbi táj kapott egy újabb esélyt a bizonyításra.

A rövidke, olykor azonban meredek túra kevésbé forgalmas, ámde csodálatosan tűleveles, sziklás és kilátós (sic) terepet ível át.

Túrabeszámoló

Szöveges leírás

A kiindulópont Piliscsaba vasútállomás. Dél felé a kék négyzeten haladva igyekszünk a kék felé. Amint utóbbi délnyugatnak fordul rövidesen váltunk a kék kálvária jelzésre, hogy megmásszuk a 14 stációt. Innen már igazán közel található a domboldalban lapuló Gomba-szikla. Az ácsolt megfigyelőponttól érdemes leereszkedni és körbejárni, a másik oldalról más arcát mutatja ugyanis, ki szívet, ki az égnek néző patát vél benne felfedezni.
Néhány lélegzetvételnyi időre terül a Szent Ferenc tisztás szép esőbeállóval. Végéig követve a jelzést eljutunk az Ördögoltár-szikláig, mely korábban látott testvéréhez hasonlóan szintén dolomitképződmény. Környéken a fenyőfák sokszor meghajolva, esetleg egynél több vezérággal nőnek, tovább fokozva a meseszerű hatást.

Ugyan a jelzett túraút itt megszűnik, érdemes északnak, majd nyugatnak tartani a Sóder-hegy felé. Tökéletes fenyves, az összes ujjamat megnyaltam.

Hírdetés

A Budai-hegység nyugati csücskétől a Zsámbéki-medencéig

Mostanság rákaptam a Piliscsabától induló túrákra, akad itt még bőven fehér folt, amit szeretnék bejárni, vasúti vonalak mentén maradva.

Ezúttal az unalomig ismertnek hitt Budai-hegység egy kevésbé látott arcát mutatom be

egy távban kicsit hosszabb, de szintben nem kiemelkedő túrával.

Túrabeszámoló

Szöveges leírás

Utunkat Piliscsaba vasútállomásról kezdjük a kéken átszelve a várost. A starttól számított negyedik kilométer környéke után térünk le egy jelöletlen útra, délnyugatra az Ezüst-rét felé. A táj a bokros, ligetes, kicsit sztyeppe hatású füves ruháját veszi fel a túrázó tiszteletére, elkerített területeken pedig fásítás zajlik. A jelöletlen út előbb élesen nyugatra, majd délre fordul.

Amint rálépünk a sárgára a túra során először pillantjuk meg délkeletre a Meszes-hegyet és keresztjét, amit azonban ténylegesen most nem érintünk.

Itt térünk rá a sárga, a mész jelenlétére nevében utaló, Fehér-útnak nevezett szakaszára is.
A Zajnát-tető három csúcsának bejárásáért erről egy kicsit letérünk, azonban megéri kaptatni, fent szép panoráma fogad.
A csúcs a maga 341 méterével megtévesztően hangozhat, mivel azonban a Budai-hegység nyugati csücskén állunk, a látvány önmagáért beszél; Pilis, Gerecse, Zsámbéki-medence és a Budai-hegység is képviselteti magát, s lelkesen integet vissza a tátott szájú turistára.
Felérve darabokban, csöndesen rothadó fenyőfák, száradó tölgyek, megtépett fák, bokrok, hajlongó fű és heves szélrohamokban táncolva tovagörgő felhők fogadtak.

Pilistől a Budai-hegységig, kitérő a Zajnát-hegyek felé

A legutóbbi pilisi túra után visszahívott a természet; egyrészt szerettem volna megosztani a túraútvonal élményét barátnőmmel, másrészt az említett két felfedezendő szakasz közül legalább egyet meglátogatni, méghozzá a Zajnát-hegyek dolomit szikláit és a kopárfásított domboldalait.
Az útvonal eleje megegyezik az eredetivel, majd a Jági-tótól az első számú rövidítési opciót követtük (lásd eredeti bejegyzést), leginkább hosszból csíp le, szintből kevésbé.

Letérni nagyjából 5.6 kilométer után kell a pirosról kelet felé egy jelöletlen ösvényre a Vörös-hegy előtt úgy 400 méterrel. A kitérő hossza egy leheletnyivel hosszabb, mint 2 kilométer, úgy 100 száz méter szinttel, kényelmesen sétálható.
Jági-tótól azonban már végig a pirost kell követni; a Hosszú-árokon, majd a Nagy-Szénáson (nézzétek meg mekkora különbség volt a látványban néhány nap alatt) át értünk be Nagykovácsiba.

A bejegyzés azonban nem a klasszikus túrabeszámoló lesz, nem lesz kész útvonal itinerrel, inkább egy látnivalóra próbálja felhívni a figyelmet.

Pilistől a Budai-hegységig

Novemberben jobbára a Pilisben jártam, számomra kevésbé ismert szakaszokon is. Néha más tervezte az utat, néha én.
Ebben a túrában a kettőt ötvöztem; kicsit tágítani a szokásos úti célokon, kicsit letérni a jelzett utakról (épp ezért ajánlott a biztos térképismeret és/vagy kézi navigációs készülék).

Hosszra egy kellemes 25 km körül terveztem, hiszen a késő őszi nappalok még a téli napfordulóig bőven rövidülnek.

Az egész hangulatát megdobta a környéket puhán betakaró, lustán úszó ködfelhő, ami fölé csak maroknyi alkalommal láttam, ahol a dombok kíváncsi feje kiszúrta a lassan gomolygó takaró sűrű szövetét.

Túrabeszámoló

Szöveges leírás

A kiindulópont Piliscsaba vasútállomás, ami a Nyugati vonaláról könnyen megközelíthető (míg autóval érkezők a solymári célból könnyedén visszautazhatnak ide). Innen egyből a kék háromszögre lépve eredünk felfelé, északkeletre. A jelet egészen a nagy-kopasz-hegyi Dévényi Antal-kilátóig követjük. A Budai- és Visegrádi-hegységre és Pilisre vetülő csodás körpanorámáért azonban megdolgoztatja a táj a túrázót, két kilométer alatt úgy 200 méter szintemelkedést gyűrünk le.

Pazar panorámák Nagykovácsi közelében

Ez a körtúra a nagykovácsi Községházánál kezdődik, ide is ér vissza. Hűvösvölgyből felszállva a 63-as buszra, a buszmegálló egyszerűen megközelíthető.

Ha egy rövid, családi túrára mennénk érdemes ellátogatnunk ide.

→ Táv: 11,01 km, emelkedés: 269 m, lejtés: 272 m.
→ Nehézség: a túra néhány kaptatót leszámítva néhány óra alatt könnyen teljesíthető.

A buszról leszállva rögvest kövessük a piros jelzést. Műúton, takaros házak közt kaptatunk északra, majd észak-nyugatra és hozzávetőleg másfél kilométer után a Nagy-Szénás fokozottan védett területére jutunk (innen az első állomásig követhetjük a Nagy-Szénás tanösvényt is).

A Szénás-hegycsoport fokozottan védett minősége nem véletlen; számos faj otthona, tölgyesekbe bükk, hárs és kőris vegyül, illetve bokorerdők és sziklagyepek festik zöldre a dolomitok zordját. Köztük igazán fontos a májusban virágzó pilisi len, mely a világon egyedül itt él. A tényt az Európa Tanács 1995-ben Európa Diploma adományozásával ismerte el.
Fauna szempontjából a gerinctelen a jelentős, leghíresebb pedig a fűrészlábú szöcske.

A piros jelzésről nyugati irányba térünk le a kékre, így egy meredek emelkedő után a Nagy-Szénás csúcsán járunk.

A körpanoráma mellett szembetűnik kopársága, mely természetesen legalább részben emberi kéz műve, mivel a tarvágások után az elmosott talaj nem nyújtott elegendő lehetőséget a fás szárú növényzet megtelepedéséhez.
Ha északi irányba állunk be, láthatjuk a Pilis- és a Visegrádi-hegység vonulatait, sőt igazán tiszta időben túlláthatunk a Kevélyeken is egészen a Mátráig. Keleti irányba fordulva utunk folytatása és Budai-hegység fővárosi csúcsai is látóterünkbe kerülnek. Ha déli irányban túlnézünk a falun, a testvércsúcsot, a Nagy-Kopaszt látjuk, míg nyugatra vetve tekintetünket a Szénások folytatását, a Kutya-hegyet.

Ha kinézelődtünk magunkat, ereszkedjünk le a kéken a nagy-szénási menedékház emlékművéhez. 1926-ban épült és pezsgő népszerűségnek örvendett egészen a II. világháborút követő államosításáig, melynek eredményeképp az állapota olyannyira romlott, hogy a a hetvenes évek végén elbontották. A szebb időkre egy emlékfal- és kő hívja fel a túrázok figyelmét.

Utunkat a kéken keleti, majd dél-keleti irányba folytatjuk. Amikor is a jelzés eléri a település határát néhány száz méteren belül, az adótoronytól bal kézre, a Felső-Zsíros-hegynél kialakított pihenőben, fenyvesekkel körbevéve padokra ülve elfogyaszthatjuk a magunkkal hozott elemózsiát.
Felkerekedve, még mindig a kéket követve, úgy 800 méter után érdemes 90 fokban balra fordulva letérni az útról, hogy megtekintsük az egykori drótkötélpályát, mely a pilisi szénbányászatot segítette 1950-től 19 éven keresztül.

Következő állomásunk kedvéért itt áttérünk az OKT-ról a kék háromszögre, ez vezet ugyanis az Alsó-Zsíros-hegyre és a Sziklás-hegyre.

A Zsíros-hegy erdősítése az 1930-as években kezdődött melynek hatására mára a dolomitok köves fehérét sűrű fenyvesek színesítik. A murvás-sziklás bércről mégis remek kilátásba gyönyörködhetünk a Pilisvörösvári-árok felé. Szemben, Pilisszántón túl a Boldog Özséb-kilátós Pilis-tető terpeszkedik, nyugatra Gerecse rögei láthatóak, míg észak-keletre a Kevélyek hívják fel magukra a figyelmet.

Visszatérünk a kékre és ha kedvünk tartja pecsételhetünk a Kéktúra Zsíros-hegyi állomásánál (OKTPH_67_1). Az OKT-t egészen addig követjük míg az a M szimbólummal jelzett Mária Útba nem torkollik. Ez hamarosan már Nagykovácsi utcáit járja és ezen érünk be a célba is.

Letöltés → itiner, GPS-track

Az útvonal letölthető.