Anno én magam is megírtam, hogy az internetes konklúzió a cipők lecserélését, függően a tereptől, testalkattól, hordott párok számától 400-600 mérföld (azaz 645-965 kilométer) után javasolja. Néha a konkrétabb 500-at (800-at értelmezhető mértékegységben) jelentik ki.
Ugyanakkor mindig is furdalt a kíváncsiság, valós elavulásról vagy csak vásárlásgenerálásról van szó?
Tapasztalataim alapján a ~800 kilométer túrázással is kikezdi a cipőt.
Most végre sikerült egy márka azonos típusú cipőjéből egy kiszolgáltat* és egy teljesen használatlant összehasonlítanom.
Az elhasználódás mértéke
Általánosságban elmondhatom, hogy amíg az új párat nem vettem ki a dobozból (black Friday miatt december eleje óta bújik ott), nem éreztem különösebben rossz állapotúnak a születésnapját nemrég ünneplő szürkét.
Mi változott?
→ A felsőrész megtörésével valamelyest csökkent a vízhatlanság.
→ A talp és recéi jelentősen elkoptak, ennek ellenére megcsúszást, bizonytalan lépést ez még nem okozott.
→ A belső, szövetes rész saroknál erős kopást mutat.
→ A lábfejet körülölelő bölcső merevsége csökkent, de érzésre nagyjából sértetlen, noha a sarok mutat némi gyűrődést.
→ A betétek tömörödését, állapotát nem tudom megítélni, nem érzek jelentős különbséget.
Beszéljenek az ékes szavú fotók (kattintásra nagyobbak lesznek):
Konklúzió
Mivel az igazán fontosat számomra képtelenség megállapítani – azaz a szubjektív percepción túl vajon a cipő továbbra is megfelelően óvja, védi a lábam? – hosszabb túrára biztosan nem fogom használni, nekem a lábam egészsége többet ér. Viszont mivel látványosan nem akar szétesni rövidebb, kevésbé húzós körökre biztosan fogom még hordani.
Anno a hordhatatlanná kopott North Face Fastpack GTX-től megváltam, míg a Salomon Speedcross Vario 2 ugyanebben a “játéktúrára még jó lesz” státuszban van, benne a körforgásban.
*804 kilométer megtett táv és 24 ezer méter szintemelkedés + túra előtti/utáni közlekedés.
Bálint túrázik 