Pilistől a Budai-hegységig, kilátás a Sóder-hegyről, a Kis-Szénásról és az Iváni-hegyről

Szívemben örök versenyben áll a sűrű, sejtelmes bükkös és a mészköves, ligetes-füves fenyves. Jobbára változó ki áll az élen, általában az, ahol épp járok.

Folytatván a Pilis-Budai-hegység határvidékének bejárását, most az utóbbi táj kapott egy újabb esélyt a bizonyításra.

A rövidke, olykor azonban meredek túra kevésbé forgalmas, ámde csodálatosan tűleveles, sziklás és kilátós (sic) terepet ível át.

Túrabeszámoló

Szöveges leírás

A kiindulópont Piliscsaba vasútállomás. Dél felé a kék négyzeten haladva igyekszünk a kék felé. Amint utóbbi délnyugatnak fordul rövidesen váltunk a kék kálvária jelzésre, hogy megmásszuk a 14 stációt. Innen már igazán közel található a domboldalban lapuló Gomba-szikla. Az ácsolt megfigyelőponttól érdemes leereszkedni és körbejárni, a másik oldalról más arcát mutatja ugyanis, ki szívet, ki az égnek néző patát vél benne felfedezni.
Néhány lélegzetvételnyi időre terül a Szent Ferenc tisztás szép esőbeállóval. Végéig követve a jelzést eljutunk az Ördögoltár-szikláig, mely korábban látott testvéréhez hasonlóan szintén dolomitképződmény. Környéken a fenyőfák sokszor meghajolva, esetleg egynél több vezérággal nőnek, tovább fokozva a meseszerű hatást.

Ugyan a jelzett túraút itt megszűnik, érdemes északnak, majd nyugatnak tartani a Sóder-hegy felé. Tökéletes fenyves, az összes ujjamat megnyaltam.

Hírdetés

4 Peaks of Pilis

A terepfutással egy ideje gondolatszinten kacsintgatok, bár egyelőre inkább csak néhány útvonal hívta fel magára a figyelmet. Idén eddig a Rókás és Mókos kört jártam be (insta fotók itt és itt), mindkettőt ajánlom.
De visszatérve az alapkérdéshez,

mi vonz a terepfutóutakhoz? Táv, technikás terep, jelöletlen utak (amik olykor csak “utak”).

Legutóbb a címben is nevezett 4 Peaks of Pilist teljesítettük, de ne szaladjunk ennyire előre.

A Budai-hegység nyugati csücskétől a Zsámbéki-medencéig

Mostanság rákaptam a Piliscsabától induló túrákra, akad itt még bőven fehér folt, amit szeretnék bejárni, vasúti vonalak mentén maradva.

Ezúttal az unalomig ismertnek hitt Budai-hegység egy kevésbé látott arcát mutatom be

egy távban kicsit hosszabb, de szintben nem kiemelkedő túrával.

Túrabeszámoló

Szöveges leírás

Utunkat Piliscsaba vasútállomásról kezdjük a kéken átszelve a várost. A starttól számított negyedik kilométer környéke után térünk le egy jelöletlen útra, délnyugatra az Ezüst-rét felé. A táj a bokros, ligetes, kicsit sztyeppe hatású füves ruháját veszi fel a túrázó tiszteletére, elkerített területeken pedig fásítás zajlik. A jelöletlen út előbb élesen nyugatra, majd délre fordul.

Amint rálépünk a sárgára a túra során először pillantjuk meg délkeletre a Meszes-hegyet és keresztjét, amit azonban ténylegesen most nem érintünk.

Itt térünk rá a sárga, a mész jelenlétére nevében utaló, Fehér-útnak nevezett szakaszára is.
A Zajnát-tető három csúcsának bejárásáért erről egy kicsit letérünk, azonban megéri kaptatni, fent szép panoráma fogad.
A csúcs a maga 341 méterével megtévesztően hangozhat, mivel azonban a Budai-hegység nyugati csücskén állunk, a látvány önmagáért beszél; Pilis, Gerecse, Zsámbéki-medence és a Budai-hegység is képviselteti magát, s lelkesen integet vissza a tátott szájú turistára.
Felérve darabokban, csöndesen rothadó fenyőfák, száradó tölgyek, megtépett fák, bokrok, hajlongó fű és heves szélrohamokban táncolva tovagörgő felhők fogadtak.

Pilistől a Budai-hegységig, kitérő a Zajnát-hegyek felé

A legutóbbi pilisi túra után visszahívott a természet; egyrészt szerettem volna megosztani a túraútvonal élményét barátnőmmel, másrészt az említett két felfedezendő szakasz közül legalább egyet meglátogatni, méghozzá a Zajnát-hegyek dolomit szikláit és a kopárfásított domboldalait.
Az útvonal eleje megegyezik az eredetivel, majd a Jági-tótól az első számú rövidítési opciót követtük (lásd eredeti bejegyzést), leginkább hosszból csíp le, szintből kevésbé.

Letérni nagyjából 5.6 kilométer után kell a pirosról kelet felé egy jelöletlen ösvényre a Vörös-hegy előtt úgy 400 méterrel. A kitérő hossza egy leheletnyivel hosszabb, mint 2 kilométer, úgy 100 száz méter szinttel, kényelmesen sétálható.
Jági-tótól azonban már végig a pirost kell követni; a Hosszú-árokon, majd a Nagy-Szénáson (nézzétek meg mekkora különbség volt a látványban néhány nap alatt) át értünk be Nagykovácsiba.

A bejegyzés azonban nem a klasszikus túrabeszámoló lesz, nem lesz kész útvonal itinerrel, inkább egy látnivalóra próbálja felhívni a figyelmet.

Pilistől a Budai-hegységig

Novemberben jobbára a Pilisben jártam, számomra kevésbé ismert szakaszokon is. Néha más tervezte az utat, néha én.
Ebben a túrában a kettőt ötvöztem; kicsit tágítani a szokásos úti célokon, kicsit letérni a jelzett utakról (épp ezért ajánlott a biztos térképismeret és/vagy kézi navigációs készülék).

Hosszra egy kellemes 25 km körül terveztem, hiszen a késő őszi nappalok még a téli napfordulóig bőven rövidülnek.

Az egész hangulatát megdobta a környéket puhán betakaró, lustán úszó ködfelhő, ami fölé csak maroknyi alkalommal láttam, ahol a dombok kíváncsi feje kiszúrta a lassan gomolygó takaró sűrű szövetét.

Túrabeszámoló

Szöveges leírás

A kiindulópont Piliscsaba vasútállomás, ami a Nyugati vonaláról könnyen megközelíthető (míg autóval érkezők a solymári célból könnyedén visszautazhatnak ide). Innen egyből a kék háromszögre lépve eredünk felfelé, északkeletre. A jelet egészen a nagy-kopasz-hegyi Dévényi Antal-kilátóig követjük. A Budai- és Visegrádi-hegységre és Pilisre vetülő csodás körpanorámáért azonban megdolgoztatja a táj a túrázót, két kilométer alatt úgy 200 méter szintemelkedést gyűrünk le.