Egynapos túra Észtországban (Põhja-Kõrvemaa nemzeti park)

Mivel az utóbbi időben munka miatt számos alkalommal jártam Tallinnban, végre összekötöttem a kellemest a hasznossal és túráztam is egyet.
Egy ideje már mozgatja a fantáziámat a hely, szóval most a szokásos szett mellé bedobtam a túrafelszerelésem releváns részét is és egy nappal korábban repültem ki.

Miért is érdekel Észtország ennyire?

Az eddigi élményeimhez képest egy teljesen másikat szeretettem volna szerezni. Ráadásul

vonzanak a tavakkal megszórt lápok, a sűrű, puhán csendes fenyvesek és az üde, zöld moha-kabátba bújt területek.

Plusz munka is ideköt olykor, így összességében kézenfekvő úticél.
A helyi kékkör szépen összegyűjtésre került a következő honlapon, innen kerestem egy nemzeti parkot az első, kvázi tesztkörre. Az egyszerűség kedvéért a fővárostól könnyen megközelíthető utat szerettem volna, vonatra/buszra fel, nemzeti parknál le típust.

Választásom végül Tallinntól keletre található, 130,9 km2-es Põhja-Kõrvemaa nemzeti parkra esett. A távolság csak 50 km, ami tömegközlekedéssel is a bőven vállalható 30-40 perces intervallumbe esik.

Intermezzo. Nem találtam olyan kész túrautat, ami megfelelt volna igényeimnek se a hivatalos oldalon, se másutt, így magamnak állítottam egyet össze.
Itthon a turista útvonaltervező szolgáltatást használom, a nemzetközire még keresem a tetszésemet teljesen elnyerő lehetőleg ingyenes megoldást. Átmenetileg az all trailst használom, de érdeklődés esetén külön bejegyzést szentelek majd ennek.

A túra a maga 22,85 km-ével és 201 méter szintemelkedésével kellemesen laza, mégis lenyűgöző.

Merre is jártam?

A kanyarogva futó útvonal változatos képet adott; tisztások, fenyvesek, dombok (ami nagy szó, hiszen az ország legmagasabb pontja a mindössze 318 méteres Suur Munamägi, azaz a Nagy-tojás-hegy), pallón járható lápok, tavak és nyírfák közt vezető részben túra- és sífutóút.
Beszéljenek inkább a fotók (a telefon, bár nagyon szeretem, egyáltalán nem adja vissza a természet valós arcát).

Legtöbbször széles, kitaposott utakon haladtam, ugyanakkor érdekesnek találtam, hogy a magyar fenyvesekkel ellentétben is vibráló élet zöldellik a talajszinten is.

Hírdetés

Gázfőző

Lassan fél éve írtam bejegyzést a fatüzelésű kályhákról – miértekről, típusokról és a győztes egyedről.
Gázfőző ugyan már akkor mozgatta a fantáziámat – valahol eltemetve két túraötlet közt -, de nem tudtam igazán megindokolni a szükségességét. Kisgyerekkorom ködös emlékei közül a valamivel nagyobb, két (?) rózsás kempingfőző derengett elő, amit családos kempingezéshez használtunk, követelve nem túl közeli rokona megvásárlását a jelenben.

Mi változott most mégis? Ahogy telnek a telek, ha többször nem is kelnék útra, viszont mindenképp többet hosszabb távra mennék túrázni, a főzőcskézés pedig idő. (Fejlámpa kitolhatja a nappalt valamelyest, bár én az ösvény mellett a tájat is szívesen nézem.)

Továbbra is tartom, fával fűtött tűzön hangulatosabb főzni, megkockáztatom, nagyobb gasztronómiai élményt érhetünk el.

Viszont a gázfőző pragmatikus lángja továbbra is egy gyorsan fellobbanó láng.

Milyen célra kerestem tehát gázfőzőt?

Téli túrákra, gyorsan vizet forralni,
→ amikor az összes termosz forró tartalma elfogyott és/vagy kihűlt (tea, kávé)
→ egy-egy dehidratált ételhez, zabhoz

A meleg ital/étel erősen javítja az ember morálját, felmelegíti a teste mellett a kedvét is, nem is beszélve arról, hogy mennyivel finomabb is.

2019/2020 – évértékelő és tervek

Alapvetően nem szeretem az évértékelőket, sem a fogadalmakat, yet, here we are.

2019

Kiváló évként vonul be az emlékeimbe. Soha ennyi időt nem töltöttem a természetben,

sőt, sikeresen elértem a márciusban kitűzött célt, 1000 km letúrázását.

Valójában kicsivel több is sikerült; egészen pontosan 1,064.05 km 33,055.00 méter szinttel.

További statisztikával senkit sem untatnék. Nagy csalódásomra még mindig google sheetben kell jegyeznem a túráimat, illetve tervezni az éves célokat (mit az állatoknak), mivel Strava pro változatban is kizárólag a futás/biciklizés mozgástípust képest kezelni (What a fockin disappointment).

Elsősorban magam szórakoztatására, ezúttal saját domain alatt, újraindítottam a honlapot. Írtam néhány túrabeszámolót, cikket, amikre büszke vagyok; lábbelikről, kávézásról, hátizsákról, mentális és fizikai felkészülésről.
Pörgessétek vissza akár az egész évet, nem sok bejegyzést osztottam meg.

Közhelyek húrjait pengetve, a tájat és az ösvényeket róva, tavaly sokat tanultam magamról, a természetről, az ország határán belül ugyan, de egyre távolabbra utaztam túrázni, aludtam bakancsos szállásokon, éjszakáztam kilátóban, hivatalosan is elkezdtem az Országos Kéktúrát, rengeteget főztem a szabadban; literszámra a kávét, sütöttem számos hamburgert, tucat tojást és több csirkemellet.

Legfőképp azonban rengeteg élményt gyűjtöttem.

Szavazatotok alapján a főzés helyett a tájképfotók kaptak nagyobb hangsúly és velem együtt ti is nagyon kedvelitek Börzsönyt és a Kőszegi-hegységet.

Akit érdekelne, legfelső sorban balról jobbra haladva: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9.

2020

Az idei évre a tégy meg 1,000 km-t típusú elhatározásnál egy fokkal körmönfontabbat szeretnék. Szóval mik a terveim idénre?

→ 1,000 km táv megtartása, esetlegesen növelése
→ többet aludni szabadban (tavasz közepére eldönteni a mikéntet – sátor, ponyva esetleg függőágy? – segítsetek)
→ legalább havi egyszer kulcsosház/erdei szállás látogatása
→ külföldi túrák beiktatása (egy lefoglalva, többi tervezése)
→ több alkalommal vinni barátokat, csoportot (idén is az egyik legnagyobb örömként könyveltem el, amikor másokkal megoszthattam a természet élményét)
→ rendszeresen vezetni a tapasztalatokat a túranoteszbe (menő kis moleskine lapjaira)
→ havi egy-két posztot kitenni a honlapra