Az Országos Kéktúra mentén haladva igyekszem néhány olyan látnivalót, szakaszt betervezni, ami nem része az eredeti útvonalnak, mégis érdemes rászánni az időt.
Ilyen a Tuzson Arborétum is.
Alapítója dr. Tuzson János, egyetemi tanár, erdőmérnök és botanikus. Kutatási fókusza a növényi szövettan valamint növényföldrajz volt. Ezenfelül gyógynövényekkel (főként gyűszűvirágok típusaival), rózsaolaj célú rózsanemesítéssel és csemeték telepítésével, nevelésével foglalkozott.
Bővebben…
Az erdőben járók gyakran találkozhatnak kerítéssel, így jogosan teszi fel az ember a címben szereplő kérdést.
A válasz egyszerű, a kerítések elsődleges célja a vadkár csökkentése és a fiatal erdők védelme.
Túrázás alatt főzni öröm vagy szükség.
Tapasztalataim szerint a fatüzeléses kályhákat választva az ember inkább az élményt választja, nem a praktikumot – hasonlítsuk csak össze a tűzgyújtás folyamatát a gázfőző beindításához.
Ennek ellenére a tűzgyújtás képessége meghatározó, elemi és ösztönös derűt és biztonságot hoz magával.
Működési elvéről rengeteg leírást található az interneten, így erről nem is írnék. Előnyei számomra:
1.) Kevés eszközt, fát igényel, megfelelő technikával mégis sokáig ég.
2.) Hordozható tüzet produkál, típustól függően, akár asztalra is lerakható.
3.) Biztonságos; könnyen kordában tartható, oltható, hiszen egy marék hamut hagy maga után.
4.) Stabil alapot ad, könnyen tehető rá edény és azzal együtt is jó a légáramlása.
5.) Könnyű hordozni és felállítani.
*Mondjatok sznobnak, de nem állhatom a legelterjedtebb magyar fordítását, ami értelemszerűen a legelső verzióból, a hobo stove-ból származik. Szívemhez közelebb áll wood/folding stove kifejezésekból eredeztethető fatüzelésű vagy összehajtható kályha.
Zsenge túrázó koromban arra apelláltam, hogy minél könnyebb legyen összeszerelni. Így jött a három darabból álló Lixada hengeres kályha:
A túrázás máshogyan fáraszt, mint a legtöbb városi sport; egyenetlen terepviszonyok, szintemelkedés, számottevő teher a hátunkon, huzamosabb ideig járni a természetet kitéve az elemeknek.
Olvassuk és fordítsuk le testünk rezdüléseit, tanuljuk meg kiszámolni hogyan teljesítünk (idő–>táv viszonylatban is), akár különböző körülmények közt, mi terhel jobban vagy épp ad lendületet. Legyünk tisztában a ritmusunkkal.
A túrázás sikere a vázizmok diadala. Egyre nagyobb távokkal, szintemelkedésekkel fokozatosan erősítsük vállunkat, hátunkat, de különösen csípőnket, combunkat és az ízületeket. Értelemszerűen a hátizsákunk súlya csak további kihívásokat mutat testünknek. Legyünk türelemmel, adjunk időt az adaptálódásnak és szánjunk hónapokat a felkészülésre egy nagyobb túrára.
Érdemes megjegyezni, hogy a sport nagyobb, de legalábbis más mozgástartományt is igényel, gondoljunk csak a terep szikláira, a fák gyökereire.
Mindenki vegye elő a listáját, majd tépje össze. Menjünk túrázni inkább. Valami mindig lesz, az esetek többségében viszont amikor már a természetben járunk ezek szétfoszlanak és élvezzük a mozgást. Engedjük magunkat a jelenbe; tegyük el a telefont és fogadjuk be a napsütést, a hideget, a meleget, a hőesést és az esőt legalább annyira.
Mentálisan legalább annyira csúcson kell lennünk, mint fizikálisan is.
Bálint túrázik 