Pilistől a Budai-hegységig, kilátás a Sóder-hegyről, a Kis-Szénásról és az Iváni-hegyről

Szívemben örök versenyben áll a sűrű, sejtelmes bükkös és a mészköves, ligetes-füves fenyves. Jobbára változó ki áll az élen, általában az, ahol épp járok.

Folytatván a Pilis-Budai-hegység határvidékének bejárását, most az utóbbi táj kapott egy újabb esélyt a bizonyításra.

A rövidke, olykor azonban meredek túra kevésbé forgalmas, ámde csodálatosan tűleveles, sziklás és kilátós (sic) terepet ível át.

Túrabeszámoló

Szöveges leírás

A kiindulópont Piliscsaba vasútállomás. Dél felé a kék négyzeten haladva igyekszünk a kék felé. Amint utóbbi délnyugatnak fordul rövidesen váltunk a kék kálvária jelzésre, hogy megmásszuk a 14 stációt. Innen már igazán közel található a domboldalban lapuló Gomba-szikla. Az ácsolt megfigyelőponttól érdemes leereszkedni és körbejárni, a másik oldalról más arcát mutatja ugyanis, ki szívet, ki az égnek néző patát vél benne felfedezni.
Néhány lélegzetvételnyi időre terül a Szent Ferenc tisztás szép esőbeállóval. Végéig követve a jelzést eljutunk az Ördögoltár-szikláig, mely korábban látott testvéréhez hasonlóan szintén dolomitképződmény. Környéken a fenyőfák sokszor meghajolva, esetleg egynél több vezérággal nőnek, tovább fokozva a meseszerű hatást.

Ugyan a jelzett túraút itt megszűnik, érdemes északnak, majd nyugatnak tartani a Sóder-hegy felé. Tökéletes fenyves, az összes ujjamat megnyaltam.

Hírdetés

Kora téli Nagy-hideg-hegy

A téli ködös, zúzmarás, havas idő sokak fejében amolyan macerás, túrázhatatlan periódusként él, amikor épeszű ember alaposan befűtött négy fal közt marad.

Mostani börzsönyi túránk legfőbb túrapontjával, mégis kimozdulásra biztatnám a kedves olvasókat.

A Nagy-hideg-hegyben a kilátás mellett azt kedvelem, hogy a térképet böngészve számos hosszabb-rövidebb útvonalon odajuthat az ember.
Királyrétről 15 kilométeres, 611 méter szintemelkedéses körrel is könnyen elérhető (térkép). Ide autóval, erdei vasúttal vagy busszal is eljuthatunk.

Mi Nógrádról indultunk és Magyarkútra értünk be. A mesés szakasz, amit most bemutatnék a Szénpataki erdészeti úttól (zöld négyzet) indul a Páfrány úton át egészen a célig.
Ahogy felkapaszkodtunk a kék körre a kék négyzeten át a köd úgy kezdte el felfújni magát, mint a hideggel dacoló macska, akinek bajszán, mint a tölgyek ágain, mégis megjelenni látszik a zúzmara fehére.

4 Peaks of Pilis

A terepfutással egy ideje gondolatszinten kacsintgatok, bár egyelőre inkább csak néhány útvonal hívta fel magára a figyelmet. Idén eddig a Rókás és Mókos kört jártam be (insta fotók itt és itt), mindkettőt ajánlom.
De visszatérve az alapkérdéshez,

mi vonz a terepfutóutakhoz? Táv, technikás terep, jelöletlen utak (amik olykor csak “utak”).

Legutóbb a címben is nevezett 4 Peaks of Pilist teljesítettük, de ne szaladjunk ennyire előre.

A Budai-hegység nyugati csücskétől a Zsámbéki-medencéig

Mostanság rákaptam a Piliscsabától induló túrákra, akad itt még bőven fehér folt, amit szeretnék bejárni, vasúti vonalak mentén maradva.

Ezúttal az unalomig ismertnek hitt Budai-hegység egy kevésbé látott arcát mutatom be

egy távban kicsit hosszabb, de szintben nem kiemelkedő túrával.

Túrabeszámoló

Szöveges leírás

Utunkat Piliscsaba vasútállomásról kezdjük a kéken átszelve a várost. A starttól számított negyedik kilométer környéke után térünk le egy jelöletlen útra, délnyugatra az Ezüst-rét felé. A táj a bokros, ligetes, kicsit sztyeppe hatású füves ruháját veszi fel a túrázó tiszteletére, elkerített területeken pedig fásítás zajlik. A jelöletlen út előbb élesen nyugatra, majd délre fordul.

Amint rálépünk a sárgára a túra során először pillantjuk meg délkeletre a Meszes-hegyet és keresztjét, amit azonban ténylegesen most nem érintünk.

Itt térünk rá a sárga, a mész jelenlétére nevében utaló, Fehér-útnak nevezett szakaszára is.
A Zajnát-tető három csúcsának bejárásáért erről egy kicsit letérünk, azonban megéri kaptatni, fent szép panoráma fogad.
A csúcs a maga 341 méterével megtévesztően hangozhat, mivel azonban a Budai-hegység nyugati csücskén állunk, a látvány önmagáért beszél; Pilis, Gerecse, Zsámbéki-medence és a Budai-hegység is képviselteti magát, s lelkesen integet vissza a tátott szájú turistára.
Felérve darabokban, csöndesen rothadó fenyőfák, száradó tölgyek, megtépett fák, bokrok, hajlongó fű és heves szélrohamokban táncolva tovagörgő felhők fogadtak.

Pilistől a Budai-hegységig, kitérő a Zajnát-hegyek felé

A legutóbbi pilisi túra után visszahívott a természet; egyrészt szerettem volna megosztani a túraútvonal élményét barátnőmmel, másrészt az említett két felfedezendő szakasz közül legalább egyet meglátogatni, méghozzá a Zajnát-hegyek dolomit szikláit és a kopárfásított domboldalait.
Az útvonal eleje megegyezik az eredetivel, majd a Jági-tótól az első számú rövidítési opciót követtük (lásd eredeti bejegyzést), leginkább hosszból csíp le, szintből kevésbé.

Letérni nagyjából 5.6 kilométer után kell a pirosról kelet felé egy jelöletlen ösvényre a Vörös-hegy előtt úgy 400 méterrel. A kitérő hossza egy leheletnyivel hosszabb, mint 2 kilométer, úgy 100 száz méter szinttel, kényelmesen sétálható.
Jági-tótól azonban már végig a pirost kell követni; a Hosszú-árokon, majd a Nagy-Szénáson (nézzétek meg mekkora különbség volt a látványban néhány nap alatt) át értünk be Nagykovácsiba.

A bejegyzés azonban nem a klasszikus túrabeszámoló lesz, nem lesz kész útvonal itinerrel, inkább egy látnivalóra próbálja felhívni a figyelmet.