Hosszú évekig, amikor a szendvicsről esett szó, mindig fiatalkorom fantáziátlan középszer próbálkozásai jutottak eszembe.
Ebből kifolyólag szinte minden lehető módon elhessegettem a lehetőséget, hogy túrázáshoz bármilyen formában is ilyet vigyek magammal. Az én kedves túraételem közé ugyanis az alaposan (például mogyoróvajjal) felturbózott zab tartozik, de erről majd egy másik alkalommal.
Ugyan ettem jó szendókat mostanság, de ez a barátnőm által összedobott megváltoztatta a szendvicsekkel ápolt eléggé elhanyagolt viszonyomat.
Hozzávalók
A legszebb az egészben, hogy ez nem egy tervezett termék, kvázi a kamra tartalmából, a hétvégi ebéd maradékából és szívből készült.
De lépjünk egyet hátrébb és tekerjük vissza az idő kerekét néhány nappal. Adott számos öntöttvas serpenyő, akciósan kapott egész kacsa és némi szabadidő.
Szóval mi is kell hozzá?
→ Jamie receptje alapján megsütött egész kacsa összetépett, felvágott maradéka (hétvégén sütöttük meg, minimális munkával, amolyan “kicsit szöszmötölsz vele, berakod a sütőbe és készen kihúzod” típusú recept).
→ Aprított lilahagyma (avokádókrém feleslege).
→ Kecskasajtkrém.
→ Durván őrölt mustár.
→ Cheddar sajt.
→ Kenyér (ez a Kiskovászból jött félbarna, isteni).
És végül az őrjítő mondat; mindez ízlés szerint összerakva. Amúgy nagyjából minden hozzávaló pótolható mással és másképp; kacsa helyett grillcsirke, mustár helyett barbecue szósz, ilyenek.
Bálint túrázik 