Hogyan kávézzunk túrázás közben?

Lényegi kérdésekre, életmentő válaszok.

Fiatalabb koromban nem volt szükségem a kávéra a napi operációhoz, ám ahogy a korral nemesedek, egyre jobban akad. Az utóbbi időben több módon főzök kávét, hosszút-rövidet, halottat feltámasztó erejűt, játékot stb.

Fontosnak tartom kijelenteni, nem vagyok barista, illetve a legtöbb lépés saját ízlés alapján módosítható (kávé/víz mennyisége például) és mind fekete, mint a humorom.

Ugyan túra típusától függ, de nézzük milyen lehetőségeink vannak.

Klasszikus kotyogós

Értelemszerűen szükségünk lesz tűzre, kotyogóra és célszerűen fémbögrére. Az eredmény eszpresszó lesz.

Én kétszemélyest szoktam magammal vinni, eredendően a súly miatt.
Pro-tipp: Mielőtt a kotyogóba öntenénk, forraljuk fel a vizet (így hamarabb készül a kávé és kevésbé lesz keserű a végeredmény), valamint az őrleményt ne nyomkodjuk le a kávétartóban – amit én lazán púpozok meg -, ez is segíti az ízvilág megőrzését. A kávé őrlési szintje, tapasztalatom szerint, nagyjából mindegy.

A készítés maga ezután gyerekjáték, a felforrt vizet beleöntjük a kotyogó aljába, összeszereljük és visszatesszük a tűzre. Amint kész, lekapjuk a lángokról s kiöntjük a főzőből.

Török kávé

Kevesebb felszerelés szükségeltetik, tűz mellett csak egy magas fémbögre kell a főzéshez. Az eredmény hosszú kávé lesz.
A módszer csak nevében tükrözi a klasszikus török kávét. Itt jóval lazábbat, hosszabbat szoktam magamnak készíteni. Mivel ez egy kicsivel több odafigyelést igényel, felsorolásban foglalom össze a folyamatot:

1. A vizet a bögrében felteszem forrni.
2. (Fejenként) egy kanál, közepesen őrült őrölt kávét teszek a vízre, nem keverem meg, hadd ússzon.
3. Megvárom, míg a kávé forrás közelébe kerül, mielőtt elérné, leveszem.
4. Várok egy-két percet, hogy a zacc leülepedjen az aljára. Ha van másik bögrém óvatosan áttöltöm, ha nincs, így fogyasztom.

Termosz

Néha nincs kedvem/időm/lehetőségem megállni kávét főzni és nem is az induláskor fogyasztanám a méregerős fekete folyadékot. Így nem marad más, mint a termosz.
Az IKEÁ-s EFTERFRÅGAD vákuumos ételtartót választottam erre a célra, mivel a leírás alapján nem csak ételre alkalmas. Figyeljünk arra, hogy az eszpresszó jellegű italok mennyiségük miatt nem sokáig maradnak melegek a legjobb termoszban sem.

És ennyi, minden tudásomat megosztottam. Kávézzatok, túrázzatok. Mindkettővel jobb az élet.

Hírdetés

Gerecse másodszorra (Tatabánya → Héreg)

Annyira jól sikerült az első túrám a Gerecsében, hogy egy héttel később nagy lelkesen ismét nyakamba vettem a környékét, ezúttal egyedül.

Az útvonal Tatabánya vasútállomásán kezdődik és Héreg buszmegállójában ér végét, érintve rengeteg különösen szép, kevésbé ismert részeket is. A fővárosból a megyeszékhelyre közvetlen vonat jár, Héregről Budapestre legegyszerűbben busszal Tatabányán keresztül juthatunk vissza.

→ Táv: 30,06 km, emelkedés: 1022 m, lejtés: 967 m.
→ Nehézség: a túrát leginkább a távolság/szintemelkedés aránya és a jelöletlen utak helyenként nehezen járhatósága miatt közepesen nehéznek mondom, rendszeresen sportolóknak azonban csak kellemes kihívást nyújt.

Kiemelt szakaszok, látnivalók

Legelső állomás a Szelim-barlang (másik nevén Szelim-lyuk), melyet a Kő-hegy peremére felvezető lépcsősoron érünk el, a piros jelzést követve (ill. az első adandó alkalommal barlang jelzésre térünk át). Megközelítve már a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban találjuk magunkat.
Akár kisgyerekekkel együtt is bejárható, nem igényel speciális felszerelést. A látvány cserébe lenyűgöző, noha a barlang hírét az itt talált fontos őskori leletek miatt nyerte, melyek mára múzeumok polcaira kerültek.

Innen néhány száz méterre magasodik Tatabánya fölé az 1907-ben átadott, a morva sereg feletti győzelemnek emlék állító közel 15 méter szárnyfesztávolságú Turul-emlékmű. Karmai közt ábrázolt Árpád kardja 14 méter hosszú.

A panoráma a szobor talapzatától páratlan (kivéve, ha épp fátyolos, ködös idő van, mint amiben nekem volt szerencsém ottjártamkor).

Ezután a piros háromszögen folytatjuk utunkat a Csúcsos-hegyen magasló Ranzinger Vince kilátóig. Az utóbbi időben látogattak közül a jelenlegi kedvencem.

Indusztriális megjelenése valahogy hamar megragadott; piszkosszürkére festett fémváza sejtelmesen rejlett fel a fátyolos reggel szürke magányában (vagy alternatív leírásként, eltűnt, mint szürke szamár a ködben).
Lelkesen másztam meg a 30 méter magasba vezető lépcsőket, hogy elém táruljon a kilátás. A köd miatt nem tette, ugyanakkor legalább nem vonta el a figyelmet az előző életét aknatoronyként leélt komplexumról, melyet 2008-ban alakítottak és adtak át a nagyközönségnek, nevét pedig Ranzinger Vince bányászmérnökről kapta.

Ezután némi ereszkedés után letérünk a háromszögről és a piros keresztre térünk át, hogy aztán hamarosan a piros jelzésre váltsunk vissza – utunk mentén rengeteg barlang(nyílás) mellett haladunk el.
Mielőtt áttérnénk az Arany-lyuknál a sárgára, a kialakított pihenőnél 5+ megtett kilométer után elfogyaszthatjuk tízórainkat és/vagy kávénkat, ezt tettem én is.

Itt javarészt észak felé tartunk a földúton nagyjából ugyanannyi távon, mint amit eddig megtettünk. Az első adandó alkalommal áttérünk a sárga keresztre és északkelet felé tartunk tovább a Három-sarokig, ami után egy rövid szakaszon műúton folytatjuk túránkat.

Innen térünk le a kevésbé ismert/járt utakról és közelítünk az erdő végtelen zöldjébe. Néhány kilométer és belépünk a

fokozottan védett természeti területre, ahol a “ne hagyj magad után maradandó nyomot és ne zavard a természetet” szabály még jobban él, sőt engedély nélkül a turistautakról / tanösvényekről tilos letérni*.

A csend egyébként sokkal mélyebb, sokkal puhább dunyhaként terül rá a túrázóra, mint a szokásos utakon. Ügyeltem a halk haladásra, mégis sikerült egy kisebb rudlit megzavarnom és a riadt szarvasok roppant gyorsan szaladtak tova.
A fokozottan védett területen áthaladó szakasz egyébként alig valamivel több, mint 2 kilométer, összességében pedig mintegy felfelé kerekítve 7-et teszünk meg jelöletlen turistaúton járva.

Zárójelben jegyzem meg, hogy érdemes térképet és/vagy GPS-t vinnünk magunkkal, ugyanis ezen a szakaszon gyakran nincs mobilhálózat, így a telefont legfeljebb fotózásra használhatjuk.

Kiérve a műútra egy tág hajtűkanyarral északi irányból dél-keletibe váltunk és egész addig haladunk dél-keletre, míg újra rácsatlakozunk egy jelölt, ez esetben kék túraútvonalra. Ezen sétálunk egészen a Bánya-hegyi erdészházig, ami egyébként Országos Kéktúra pecsételőhely is (OKTPH_58).

Első adandó alkalommal a zöld jelzésre váltunk, mely kivezet az erdőből és a pirosra áttérve beérünk a célba és Héreg Felsőn felszállhatunk a Tatabányára induló járatra.

* Kormányablak: Fokozottan védett természeti területre történő belépés iránti kérelem

Letöltés → itiner, GPS-track

Az útvonal letölthető.
Strava-n megtaláljátok merre mentem én.

túrafelszerelések, amikről nem tudtad, hogy kellenek – életmentő/izolációs fólia (emergency blanket)

A tételmondat igaz, Magyarországon bármelyik irányba is sétál az ember, néhány kilométeren belül lakott települést talál. Ugyanakkor legalább ennyire igaz a túlélők mantrája is, amely a prioritásokra (és azok sorrendjére) hívja fel a figyelmet; menedék, víz, tűz és élelem.

Kevesen gondolnak bele mennyire gyors gyilkos a kihűlés.

Adott esetben akár már néhány órán belül is végzetes lehet. Ráadásul nem kell a szibériai télben vánszorognunk a veszélyhez, elegendő a tapasztalatlanság vagy vakmerőség.
Mesélek két esetet is, amikor szükségem lett volna/volt egy ilyen ilyen fóliára.

Első még jóval túrás korszakom előtt Svájcban, a Rigin esett meg; teljes mértékben amatőr módon készültünk a túrára mind ruházat, mind fizikai állapot szempontjából. A verőfényes, meleg nyári nap fél óra leforgása alatt teljesen megváltozott; heves jégeső, 15-20 fokkal lecsökkent hőmérséklet vette át a helyét. Bőrig ázva, 15 centi jégben gázolva egy kompletten felszerelt menedéknél raktunk tüzet és szárítkoztunk meg.

Második tavaly áprilisban történt, amikor a figyelmetlenségből csak helyben konstatáltam, nem véletlenül írják a túraszakaszra, hogy esőben nehezen járható. Az olvadástól megáradt rohanó, jéghideg patakba az egyik gázlónál derékig estem. Ugyan először azt hittem lábon “kihordom”, végül éreztem a kihűlés első jeleit; reszketés és a csökkent finommotorikus képességek. Így nagy koncentráció árán még sikerült tüzet raknom szárítkozni. Itt már okosan csomagoltam magammal életmentő fóliát és ügyesen be is csavartam magam. A hőtartó képessége a tűz melegével együtt hamarosan csodát tett.

A fólia használata roppant egyszerű; kívül aranyszínű felével megtartja a hőt és melegen tart, míg fordítva segít a hőelvezetésben.

Mivel mind ára és súlya elenyésző, bátorítok mindenkit a vásárlásra. Decathlonban jelenleg 790 forintért kapható.

Gerecsei kékség, avagy gerecsei látnivalók

Gerecse hosszú ideje szerepel a képzeletbeli, “Bálint kérlek, túrázz ott is” listámon. Eredeti terveim szerint az ismerkedést a Gerecse 50 keretei között abszolváltam volna, ez végül két ok miatt hiúsult meg. Legfőképp nem szeretem a tömegrendezvényeket, másrészt – ahogy már meséltem nektek – mentális fáradtságom akadály ebben.

Mivel legutóbb utoljára február elején vittem barátokat túrázni, gondoltam összekötöm a kellemest a hasznossal és együtt hódítjuk meg Gerecsét.
Az útvonalhoz döntően az Országos Kéktúrát használtam és a következőképp terveztem: indulás a komárom-esztergomi Tokodról (a település autóval elérhető a 10-es főúton; közösségi közlekedést választva az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonalon) beérkezés pedig Tardosba.

→ Táv: 29,74 km, emelkedés: 1127 m, lejtés: 957 m.
→ Nehézség: a túrát főként a távolság/szintemelkedés aránya, illetve a terep technikai nehézsége miatt közepesen nehéznek ítélem, ugyanakkor a rendszeresen sportoló nehézség nélkül tudja teljesíteni.

A legfontosabb állomások, látnivalók:

• Hegyes-kő (311 méter) – Tokod központjától (pecsételő az Aladár kocsmánál rejlik, OKTPH_63_B) a kék jelzést követve kaptathatunk fel a csúcsra, érdemes letérni a hivatalos túraútról, mivel az a csúcsot nem érinti.A látvány befogadása után keressük a leesett állunkat; a Duna kanyargó túlpartján látszik a Börzsöny szlovák folytatása, tiszta időben könnyen kivehető az Esztergomi Bazilika (a szerencse épp velünk tartott), Pilis hullámzó vonulatai, Gerecse csúcsai.
• Utunkat folytatva némi ereszkedés és a Kis-kő elhagyása után a tokodi pincék különös hangulata közt találjuk magunkat (szintén pecsételőhely a Kavics Lak felhajtójánál, OKTPH_63_A).
• Visszaérve az erdőbe, ismét érdemes valamelyest letérni a kijelölt, fenyvessel körülvett útról, hogy a Kőszikla (297 méter) mészkő csúcsairól újra megcsodálhassuk a kilátást. Mi itt fogyasztottuk el jóízűen tízórainkat is.
• Innen a mogyorósbányai pecsételőhely felé igyekeztünk, melyet a Kakukk söröző ajtajában találunk.
• Mogyorósbánya és Péliföldszentkereszt közt gyönyörű recepeföldek mellett haladunk el, amik ugyan ottjártunkkor még nem sárgán, de hullámzottak. Az utóbbi településen két pecsételőhelyen is igazolhatjuk a teljesítést (Mama Celestina büfé és egy öreg tölgyfa a templom mellett OKTPH_61_1 és OKTPH_61_2).
• A(z egyik) pusztamaróti pecsét (OKTPH_60_1) a lucfenyőn található, közelében a régi helyi temető található.
  
• Innen az egyre emelkedő ösvényen megkerüljük a Kis-Gerecsét, megcsodálva a meredek domboldalon pompázó medvehagymát, a sudár bükköst, a rendre felbukkanó meredek, moha borította mészkősziklákat. A szakasz végén várja a túrázókat a Mária-kegyhely tövében egy kedves pihenőhely.
• Itt még követjük az Országos Kéktúra útvonalát egészen a következő pecsételőhelyig, a Gerecse üdülőig, ahol a kerítésen át látjuk a Serédi-kastélyt is.
• Itt térünk át a kék háromszögre, hogy meghódítsuk a Nagy-Gerecse 634 méteres csúcsát. Ugyan a táj csodás, de cserébe jelentős emelkedővel is megajándékozza az arra tartó kirándulót. A tévétoronyig régi, romlott állapotú szervizúton baktatunk, hogy szemünket végül 123 méter magas tornyon pihentessük meg. Maga csúcs úgy hatszáz méter után várja a még mindig lelkes túrázókat. A lejmenetbe váltó úton kivágott fák nehezítik a haladást.
• Az első adandó alkalommal visszacsatlakozunk a kékkel jelzett útra, így még egy pecsétet abszolválhatunk a Bánya-hegyi erdészháznál (OKTPH_63). Mi az épületbe is beóvatoskodtunk, érdemes körültekintéssel lenni, mert a tető statikája kevésbé megbízható.
• Mivel túránk közelít a 30 km-hez és túl van az 1100 szintemelkedésen is, egy hajtűkanyart húzva a zöld jelzésre csatlakozva Tardos felé vesszük az irányt. A településen a Kemencés fogadót választottuk meleg vacsora elfogyasztására.
  A Budapestre tartó buszra a Tardos, süttői elágazás megállóhelyen szállhatunk fel.

Letöltés → itiner, GPS-track

Az útvonal letölthető.
Ajánlom figyelmetekbe a miáltalunk teljesített verziót is, Strava mutatja is.

túrafelszerelések, amikről nem tudtad, hogy kellenek – ziploc

Ebben a sorozatban kevésbé ismert felszerelésekről és azok praktikus felhasználási módjáról fogok néhány perces bejegyzésekben szólni.

Amikor túra előtti estéken elkezdem összeállítani a másnapi felszerelést, az utóbbi időszakban egyre többször veszem észre, hogy tudattalanul egyre többször és egyre több újrazárható zacskót használok. Miért? Mivel

a ziploc egyszerűen bámulatosan sokoldalú

édesanyám is büszke lenne rám milyen rendszerezetten pakolok.

Mikre is használom valójában?

• elektronikai eszközök (mobil, akkuk stb.) száraz tárolására (sokkal egyszerűbb, könnyebb és olcsóbb, mint egy dry bag, egynapos túrára pedig főleg)
• gyújtós, éleszték szárazon tartására
• ételek, snackek rendszerezésére
• térkép, itiner, Országos Kéktúra pecsétgyűjtő füzet stb. becsomaolására
• konyhai eszközök, alapanyagok tárolására (spork, kávé, müzliszelet stb.)

  

Ha ti is az IKEÁ-ban vennétek, ISTAD néven találjátok hat különböző méretben.