Túraszendvics, kicsit másképp

Hosszú évekig, amikor a szendvicsről esett szó, mindig fiatalkorom fantáziátlan középszer próbálkozásai jutottak eszembe.

Ebből kifolyólag szinte minden lehető módon elhessegettem a lehetőséget, hogy túrázáshoz bármilyen formában is ilyet vigyek magammal. Az én kedves túraételem közé ugyanis az alaposan (például mogyoróvajjal) felturbózott zab tartozik, de erről majd egy másik alkalommal.
Ugyan ettem jó szendókat mostanság, de ez a barátnőm által összedobott megváltoztatta a szendvicsekkel ápolt eléggé elhanyagolt viszonyomat.

Hírdetés

Serpenyő túrázáshoz, öntöttvastól a szénacélig

Aki egy kicsit jobban ismer tudhatja, hogy a serpenyők bizony a gyöngéim. Főleg az öntöttvasak. Számomra az ilyen anyagból készültek verhetetlenek. Sokoldalúságuk miatt gyakorlatilag süteménytől a vékony tésztájú pizzán át a húsig bármi elkészíthető bennük.
Reggelikhez például otthon naponta pörgetem őket – legyen az a klasszik bacon és tojás (utóbbi kvázi összes sütött formájában), a változatos quesadilla, édes/sós zabpalacsinta, mágikus naan és így tovább.

(Az öntöttvas, mint anyag önmagában egy külön bejegyzést érdemel. Az érdeklődőknek néhány angol nyelvű tartalom: a lifehacker cikk, ami anno engem is elindított az úton, egy ötperces gyorstalpaló Tasty videó vagy épp a felújításról szóló és természetesen végül a téma a rabbit hole-ja, a reddit castiron subreddit.)

Túrázáshoz is ilyenre váltottam, amikor az alumíniumról kezdtem megenni a teflont.

Mielőtt jobban belevetjük magunkat a dologba,

ez főzési módszer az egész élvezetével járó kompromisszumról szól, nem az ultrakönnyű megoldásokról

arra ugyanis mást használok.

Házi mogyoróvaj

Nem tudom ki tett földimogyorót először aprítóba, de innen ráznám meg a kezét.

Először néhány éve kóstoltam, azóta csillogó szemmel rajongok érte. Persze a boltit egyrészt aranyáron mérik, másrészt különböző célokkal mindenféle adalékot tesznek bele (köztük pálmaolajat is, aminek rossz hírneve elsősorban a kapcsolódó erdőirtás miatt van, hiszen gyakori és széles körű felhasználása folyamatos ültetésre sarkall. Ha érdekel téma, a WWF magyar és angol cikkét ajánlom).

Szóval lefektettük a szubjektív tényt, hogy finom. Emellett egészséges is; vitaminokban, olajban és fehérjében gazdag, valamint jelentős az ásványianyag-tartalma is. Azért figyeljünk is rá, mivel sok kalóriát tartalmaz és allergiás sokkot okozhat az erre érzékenyeknek.

Hogyan készítsünk mogyoróvajat házilag?

Sok receptet néztem, írnak bele mézet, mindenféle olajat. Nekem a tiszta mogyorós megoldás jött be, négy dolog szükséges hozzá:

1. sós, hántolt földimogyoró
2. erős aprítógép
3. spatula
4. befőttesüveg

Az elkészítés tulajdonképp pofonegyszerű. Az aprító tartályát félig, háromnegyedik megtöltjük és addig járatjuk, amíg a mogyoró krémessé válik (ha jól csináltuk lefolyik az üveg falán).

Ez mennyiségtől függően ez 15-25 perc is lehet, így rendszeresen pihentessük a gépet. Én az 1000 W teljesítményű aprítóval két adagban dolgozok fel 50 dekát. A második adag vége felé már nem őszinte a berregése.

Fél kilóból nagyjából ennyi lesz:

Ez mind szép és jó, de mire használhatom?

Mire nem? Klasszikus túraételbe, a zabkásába is mehet, vagy épp a házi müzliszeletbe. Ajánlom zabpalacsintához, piros bogyós lekvárhoz (klasszik peanut butter & jelly) aranyló pirítóson elkenve, de süteményekhez is illik, sőt önmagában is kiváló.

Boldog aprítást.

Hogyan kávézzunk túrázás közben?

Lényegi kérdésekre, életmentő válaszok.

Fiatalabb koromban nem volt szükségem a kávéra a napi operációhoz, ám ahogy a korral nemesedek, egyre jobban akad. Az utóbbi időben több módon főzök kávét, hosszút-rövidet, halottat feltámasztó erejűt, játékot stb.

Fontosnak tartom kijelenteni, nem vagyok barista, illetve a legtöbb lépés saját ízlés alapján módosítható (kávé/víz mennyisége például) és mind fekete, mint a humorom.

Ugyan túra típusától függ, de nézzük milyen lehetőségeink vannak.

Klasszikus kotyogós

Értelemszerűen szükségünk lesz tűzre, kotyogóra és célszerűen fémbögrére. Az eredmény eszpresszó lesz.

Én kétszemélyest szoktam magammal vinni, eredendően a súly miatt.
Pro-tipp: Mielőtt a kotyogóba öntenénk, forraljuk fel a vizet (így hamarabb készül a kávé és kevésbé lesz keserű a végeredmény), valamint az őrleményt ne nyomkodjuk le a kávétartóban – amit én lazán púpozok meg -, ez is segíti az ízvilág megőrzését. A kávé őrlési szintje, tapasztalatom szerint, nagyjából mindegy.

A készítés maga ezután gyerekjáték, a felforrt vizet beleöntjük a kotyogó aljába, összeszereljük és visszatesszük a tűzre. Amint kész, lekapjuk a lángokról s kiöntjük a főzőből.

Török kávé

Kevesebb felszerelés szükségeltetik, tűz mellett csak egy magas fémbögre kell a főzéshez. Az eredmény hosszú kávé lesz.
A módszer csak nevében tükrözi a klasszikus török kávét. Itt jóval lazábbat, hosszabbat szoktam magamnak készíteni. Mivel ez egy kicsivel több odafigyelést igényel, felsorolásban foglalom össze a folyamatot:

1. A vizet a bögrében felteszem forrni.
2. (Fejenként) egy kanál, közepesen őrült őrölt kávét teszek a vízre, nem keverem meg, hadd ússzon.
3. Megvárom, míg a kávé forrás közelébe kerül, mielőtt elérné, leveszem.
4. Várok egy-két percet, hogy a zacc leülepedjen az aljára. Ha van másik bögrém óvatosan áttöltöm, ha nincs, így fogyasztom.

Termosz

Néha nincs kedvem/időm/lehetőségem megállni kávét főzni és nem is az induláskor fogyasztanám a méregerős fekete folyadékot. Így nem marad más, mint a termosz.
Az IKEÁ-s EFTERFRÅGAD vákuumos ételtartót választottam erre a célra, mivel a leírás alapján nem csak ételre alkalmas. Figyeljünk arra, hogy az eszpresszó jellegű italok mennyiségük miatt nem sokáig maradnak melegek a legjobb termoszban sem.

És ennyi, minden tudásomat megosztottam. Kávézzatok, túrázzatok. Mindkettővel jobb az élet.

Házi müzliszelet

Egy ideje kísérletezek már, hogy megtaláljam az ideális túraételt. Szendvicset nem állhatom (pedig a gyerekkori kirándulások alkalmával a napsütötte Trabantban & parkolóban fogyasztott rántott húsos zsömlék aktívan kísérnek még), így az évek alatt kialakult már egy kvázi megszokott menü.
Jobbára húst, tojást, banánt, diákcsemegét, olykor fehérjeszeletet dobozolok. Néha a természetben sütök ezt–azt, kedvtől & távtól függ.

Ugyanakkor szeretek kísérletezgetni, így egy ideje a házi müzliszelet különböző verzióival múlatom az időmet túrák előtti estéken.

A müzliszelet a kedvenc típusú konyhai kreatívkodásom; érzéssel kell készíteni, nem szükséges a receptet követve, mindent grammra mérni.

A recept, ahogy épp csinálom:

Hozzávalók

• fél kiló földimogyoró (lehet sós, sótlan)
• 2-3 banán
• negyed kiló aszalt szilva
• 10-20 deka zab
• marék mogyoró/kesudió
• marék tökmag
• egy-két kanál méz
• ízlés szerint só

Elkészítés

• a földimogyorót aprítóban ledarálom
• hozzáadom a banánokat & a szilvát s tovább darálom; ez a hármas adja a müzli alapját, ha nem áll össze, hozzácsorgatom a mézet
• a fenti “tésztába” elkezdek fokozatosan hozzáadni annyi zabot, amennyit felszív majd alaposan összegyúrom
• a mogyorót/kesudiót & tökmagot vágódeszkán késsel durvára aprítom aztán beleszórom az összegyúrt egyvelegbe
• sütőpapírt teszek az öntöttvas serpenyőbe és a kész mixet beleteszem, alaposan elegyengetem
• előmelegített sütőben alacsony hőfokon addig sütöm, amíg száradni kezd
• serpenyőben hagyom kihűlni
• felvágom, dobozolom, eszem
• hűvös helyen tárolva úgy egy hétig eláll