A terepfutással egy ideje gondolatszinten kacsintgatok, bár egyelőre inkább csak néhány útvonal hívta fel magára a figyelmet. Idén eddig a Rókás és Mókos kört jártam be (insta fotók itt és itt), mindkettőt ajánlom.
De visszatérve az alapkérdéshez,
mi vonz a terepfutóutakhoz? Táv, technikás terep, jelöletlen utak (amik olykor csak “utak”).
Legutóbb a címben is nevezett 4 Peaks of Pilist teljesítettük, de ne szaladjunk ennyire előre.
Szombat estét egy erdei bivakolással töltöttem. Rendben Bálint, de mi az a bivakolás?
“Bivouac” francia szó, melynek jelentése szabadtéri tábor.
Szűkebb értelemben ha védelem nélkül, tágabban, ha bivakzsákban, sátorban esetleg menedékházban vészeli át, tölti el az éjszakát az ember.
A megfogalmazásból érződik, hogy alapvetően két típusa van, amikor szükségből teszi a túrázó, vagy amikor kedvtelésből.
Nekem utóbbi régi vágyam, amit végül most sikerült teljesíteni. A tapasztalatszerzést tűztem ki legfőbb célomnak, így ennek megfelelően laza túrát szerveztem, jól ismert célhoz. Ez pedig Prédikálószék lett, ami relatív kényelmes, könnyen megközelíthető, szóval kézenfekvő választásnak tűnt (bár természetes vízvételi lehetőség épp nem akadt).
Bálint túrázik 