Közép-dunántúli Piros – Zirc → Eplény, avagy első tapasztalatok egy többnapos túrával

Az idei évre – a járvány előtt – azt is terveztem, hogy több éjszakát töltök a szabadban, illetve idénre feladva a külföldet elkezdtem kész hazai túrákat, vándorutakat gyűjteni.

A címét egyébként annyiban módosítanám, hogy inkább az első kétnapos túráról van szó, amikor jelentősebb távot szerettem volna mindkét napon teljesíteni, miközben minden szükséges felszerelést, ételt-italt magammal hordok és erdőben hajtom álomra fejem.

A bejegyzés csapongó fókusza inkább a felkészülésről (felszerelés összeállítása, hasznossága) és a mentális, fizikai terhelésről fog szólni,

mintsem a KDP Zirc-Eplény bakonyi szakaszának bemutatásáról.

Ha az ember maga elé veszi a térképet láthatja, hogy a hivatalos utat követve ez úgy 75 km, talán 1600-1700 méter szintemelkedéssel (pontos számokra nem emlékszem). Eredetileg az odvaskői esőbeállónál terveztem éjszakázni, viszont az internet felhívta a figyelmemet a Szár-hegyi kilátóra.
Megérte a kitérőt? Abszolút.

A hétvége eredménye a GPS-ben bízva valamivel több, mint 94 km lett 2000+ méter szintemelkedéssel, amit 5+ km/ó sebességgel abszolváltam.

Strava link 1, 2.

Mit élveztem a legjobban?

Ismerem magam és a határaimat

Tisztában vagyok az mentális, fizikai erőnlétemmel; azaz tudtam mit és mennyit kell vinnem enni, inni, vagy milyen ruházat, derékalj, hálózsák biztosít kényelmes viseletet, relatív kényelmes és meleg alvást és természetesen mekkora távot tudok bejárni.

Derült elégedettséggel nyugtáztam, hogy izomzat szempontjából egyáltalán nem viselt meg a két nap, s bár korábban sérült bal térdem baj nélkül megugrotta a terhelést, az eddig kiválóan működő jobb némileg még most is tiltakozik. Feltételezem a fokozatosság elve sokat enyhített volna ezen, de az a gyengéknek való.

Hírdetés

Savotta Jääkäri M

Az embernek soha sincs elég (jó) hátizsákja.

Talán ez az egyik legigazabb tételmondat a témában. Ahogy telnek a túrázással töltött évek, kilométerek és gyarapodnak az élmények jó néhányat kipróbáltam, szükségletem alapján főként a 20-40 literes kategóriában.
Ez az igazi bökkenő, kipróbáltam néhány évre, de valahogy mégsem nyerte meg egyik sem igazán a tetszésemet.
Hosszú ideje szerettem volna egyet, ami megfelel minden igényemnek, elvárásomnak.

Fatüzelésű kályhákról

Túrázás alatt főzni öröm vagy szükség.

Tapasztalataim szerint a fatüzeléses kályhákat választva az ember inkább az élményt választja, nem a praktikumot – hasonlítsuk csak össze a tűzgyújtás folyamatát a gázfőző beindításához.
Ennek ellenére a tűzgyújtás képessége meghatározó, elemi és ösztönös derűt és biztonságot hoz magával.

Miért is jó egy hobó kályha*?

Működési elvéről rengeteg leírást található az interneten, így erről nem is írnék. Előnyei számomra:
1.) Kevés eszközt, fát igényel, megfelelő technikával mégis sokáig ég.
2.) Hordozható tüzet produkál, típustól függően, akár asztalra is lerakható.
3.) Biztonságos; könnyen kordában tartható, oltható, hiszen egy marék hamut hagy maga után.
4.) Stabil alapot ad, könnyen tehető rá edény és azzal együtt is jó a légáramlása.
5.) Könnyű hordozni és felállítani.

*Mondjatok sznobnak, de nem állhatom a legelterjedtebb magyar fordítását, ami értelemszerűen a legelső verzióból, a hobo stove-ból származik. Szívemhez közelebb áll wood/folding stove kifejezésekból eredeztethető fatüzelésű vagy összehajtható kályha.

Miket használtam?

Zsenge túrázó koromban arra apelláltam, hogy minél könnyebb legyen összeszerelni. Így jött a három darabból álló Lixada hengeres kályha: