Lassan fél éve írtam bejegyzést a fatüzelésű kályhákról – miértekről, típusokról és a győztes egyedről.
Gázfőző ugyan már akkor mozgatta a fantáziámat – valahol eltemetve két túraötlet közt -, de nem tudtam igazán megindokolni a szükségességét. Kisgyerekkorom ködös emlékei közül a valamivel nagyobb, két (?) rózsás kempingfőző derengett elő, amit családos kempingezéshez használtunk, követelve nem túl közeli rokona megvásárlását a jelenben.
Mi változott most mégis? Ahogy telnek a telek, ha többször nem is kelnék útra, viszont mindenképp többet hosszabb távra mennék túrázni, a főzőcskézés pedig idő. (Fejlámpa kitolhatja a nappalt valamelyest, bár én az ösvény mellett a tájat is szívesen nézem.)
Továbbra is tartom, fával fűtött tűzön hangulatosabb főzni, megkockáztatom, nagyobb gasztronómiai élményt érhetünk el.
Viszont a gázfőző pragmatikus lángja továbbra is egy gyorsan fellobbanó láng.
Milyen célra kerestem tehát gázfőzőt?
Téli túrákra, gyorsan vizet forralni,
→ amikor az összes termosz forró tartalma elfogyott és/vagy kihűlt (tea, kávé)
→ egy-egy dehidratált ételhez, zabhoz
A meleg ital/étel erősen javítja az ember morálját, felmelegíti a teste mellett a kedvét is, nem is beszélve arról, hogy mennyivel finomabb is.
Bővebben…
Bálint túrázik 