Ismerjük (meg) önmagunkat
→ Mennyire a valós a képünk az állóképességünkről?
A túrázás máshogyan fáraszt, mint a legtöbb városi sport; egyenetlen terepviszonyok, szintemelkedés, számottevő teher a hátunkon, huzamosabb ideig járni a természetet kitéve az elemeknek.
→ Mennyire ismerjük testünk visszajelzéseit?
Olvassuk és fordítsuk le testünk rezdüléseit, tanuljuk meg kiszámolni hogyan teljesítünk (idő–>táv viszonylatban is), akár különböző körülmények közt, mi terhel jobban vagy épp ad lendületet. Legyünk tisztában a ritmusunkkal.
→ Testünk melyik részét terheljük?
A túrázás sikere a vázizmok diadala. Egyre nagyobb távokkal, szintemelkedésekkel fokozatosan erősítsük vállunkat, hátunkat, de különösen csípőnket, combunkat és az ízületeket. Értelemszerűen a hátizsákunk súlya csak további kihívásokat mutat testünknek. Legyünk türelemmel, adjunk időt az adaptálódásnak és szánjunk hónapokat a felkészülésre egy nagyobb túrára.
Érdemes megjegyezni, hogy a sport nagyobb, de legalábbis más mozgástartományt is igényel, gondoljunk csak a terep szikláira, a fák gyökereire.
→ Mik a kedvenc kifogásaink?
Mindenki vegye elő a listáját, majd tépje össze. Menjünk túrázni inkább. Valami mindig lesz, az esetek többségében viszont amikor már a természetben járunk ezek szétfoszlanak és élvezzük a mozgást. Engedjük magunkat a jelenbe; tegyük el a telefont és fogadjuk be a napsütést, a hideget, a meleget, a hőesést és az esőt legalább annyira.
Mentálisan legalább annyira csúcson kell lennünk, mint fizikálisan is.
Bővebben… →