2020
2020 látszólag senki éve sem volt.
Engem két dologra tanított meg (figyelem, közhelyveszély):
1.) Tervezni népmeseszerűen kell, azaz igen is, meg nem is. Legyen lépéseiben konkrét, de ha jön az özönvíz gond nélkül tudjuk elengedni.
2.) Ami nem megy, azt ne erőltessük, aki/ami örömet okoz, kapjon fókuszt.
Különösebben részletek nélkül évemet remekül jellemzi a megtett táv és szintemelkedés diagramja:
Év végére meglett a magamnak kitűzött cél; méghozzá 1203,42 km távval és 35095 m szintemelkedéssel. Örültem, még el is mosolyodtam.
2021
Továbbra is kedvemre és megkötések nélkül fogok túrázni; legyen az itthon, külföldön, erdőben vagy bakancsos szálláson aludva, ködben, hóban, jégben, zúzmarában, szélben, esőben, napsütésben, naplementében, éjjel, társaságban, egyedül, sütve, főzve, vagy épp csak beszélek róla, csak úgy mint tavaly.
Folytatni a blogot; írni további túrabeszámolókat, bemutatni a használatban lévő felszereléseimet, adni gasztro tippeket vagy szimplán megosztani az ismereteimet.
Hasonlóan folytatnám a túrázás/természet témájú, szombatonként megjelenő hírlevelemet (a következő témái: biofluoreszcens állatok, 10 ezer éves fa, állatkerti népszámlálás és személyiséggel rendelkező kutyák?).
Van még egy komplexebb ötletem is, arról azonban csak a véglegesítési fázisban fogok beszélni.
tl;dr 2021 is jó lesz.
Bálint túrázik 