Gázfőző

Lassan fél éve írtam bejegyzést a fatüzelésű kályhákról – miértekről, típusokról és a győztes egyedről.
Gázfőző ugyan már akkor mozgatta a fantáziámat – valahol eltemetve két túraötlet közt -, de nem tudtam igazán megindokolni a szükségességét. Kisgyerekkorom ködös emlékei közül a valamivel nagyobb, két (?) rózsás kempingfőző derengett elő, amit családos kempingezéshez használtunk, követelve nem túl közeli rokona megvásárlását a jelenben.

Mi változott most mégis? Ahogy telnek a telek, ha többször nem is kelnék útra, viszont mindenképp többet hosszabb távra mennék túrázni, a főzőcskézés pedig idő. (Fejlámpa kitolhatja a nappalt valamelyest, bár én az ösvény mellett a tájat is szívesen nézem.)

Továbbra is tartom, fával fűtött tűzön hangulatosabb főzni, megkockáztatom, nagyobb gasztronómiai élményt érhetünk el.

Viszont a gázfőző pragmatikus lángja továbbra is egy gyorsan fellobbanó láng.

Milyen célra kerestem tehát gázfőzőt?

Téli túrákra, gyorsan vizet forralni,
→ amikor az összes termosz forró tartalma elfogyott és/vagy kihűlt (tea, kávé)
→ egy-egy dehidratált ételhez, zabhoz

A meleg ital/étel erősen javítja az ember morálját, felmelegíti a teste mellett a kedvét is, nem is beszélve arról, hogy mennyivel finomabb is.

Milyen szempontok alapján kerestem? Mit érdemes figyelembe venni?

→ Ár/érték arány. Ismerve a szükségleteimet kicsit utánajárva a témának (köszönöm a Mountex eladónak, aki hosszan magyarázta a különbségeket, pedig a végül semmit nem vásároltam), úgy döntöttem egy belépőszintű bőven elegendő lesz számomra.

→ Fejnagyság alapján egy öszvért választottam – elég nagy, hogy ne égesse oda szilárd ételt se, mérete pont optimális egy-egy bögréhez is. Alapvetően pedig egy-két embert kell kiszolgálnia.

→ Forralási idő/fogyasztás és hatékonyság. Ezzel a triumvirátussal nem sokat foglalkoztam – a különbségek számomra nüansznyiak voltak.

→ Súly/nagyság. Nem tartom magam súly-náci túrázónak, így elfogadtam a belépőszinttel járó plusz grammokat, a kihajthatóság elhagyása pedig a szilárdabb felépítményt hozza magával (bögrén túl is merem terhelni).

→ Szabályozhatóság. A piacot elnézve ez már alap, így nem csak disznópörzsölő alternatívájaként használható, hanem ahogy mamám is mondaná, “halkra” is letekerhető.

→ Piezo gyújtás. Nekem feleslegesen megdrágítja a terméket – szikravető, öngyújtó mindig van a túrafelszerelésemben.

Választásom – Primus Essential stove

A kedvező ár nem jelent olcsót is. Szóval klasszikus márkákat néztem, így lyukadtam ki a svéd Primusnál.
A főzőfej kényelmesen belefér a titán bögrémbe, az egészet pedig egy reptéren szerzett hálóval rögzítem egybe. Összeszerelése legalább tíz másodperc; ellenőrzöm a tömítés állapotát és összecsavarom. Voilà.